covers_186865.jpgAz élet számos területén hangzik el egyre gyakrabban a mondat: „Minden fejben dől el!” … és ez így is van. Ahol pedig folyamatosan saját korlátaink feszegetése, a mindig jobb és jobb legyek van műsoron, ott ez fokozottan igaz. A sport pedig ilyen.

Gyömbér Noémi - Kovács Krisztina - Imre Tóvári Zsuzsanna - dr. Lénárt Ágota - Hevesi Krisztina - Menczel Zsuzsanna: Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek

Noran Libro

Szerző: Taxina  2012.11.04. 16:05 Szólj hozzá!

irracionalitás.jpgMi lenne, ha az orvosod regresszió analízist végezne, s annak eredménye alapján döntené el, hogy milyen gyógyszert írjon fel a betegségedre, milyen kezelést rendeljen neked? Mit szólnál, ha a jövőben a munkatársak keresése és kiválasztása kizárólag informatikailag támogatott kiválasztási módszerekkel történne, nélkülözve minden személyes találkozást, s csak az első munkanapodon találkozhatnál a leendő munkaadóddal, munkatársaiddal?

Stuart Sutherland: Irracionalitás

Noran Libro Kiadó

Szerző: Taxina  2012.11.04. 16:04 Szólj hozzá!

Címkék: pszichológia matematika Noran Libro tudományos ismeretterjesztő

vének háborúja.jpgJohn Perry, aki mivel elérte a 75 éves kort bevonul a Gyarmati Véderőhöz. De mit kezd ennyi öreggel a sereg? Az űrkolóniák védelme, új kolóniák szerzése, a gyarmatosítás nem gyerekjáték és nem is öreges bridzsparti. A Gyarmati Véderőnek van rá megoldása.

John Scalzi: Vének háborúja

Agave Kiadó

Szerző: Taxina  2012.05.26. 07:46 Szólj hozzá!

Címkék: amerikai sci fi agavekönyvek John Sclazi

"... minden ember azzal a lehetőségekkel és képességekkel rendelkezik, melyekre szüksége van ..."

Az NLP-ről sokfelé sokmindent olvasni. Akármit is találsz róla, kutass tovább, s ha jót akarsz magadnak, ne hagyd ki!

Ez a könyv bevezethez az NLP világába, s egyben módszertannal is ellát. Kézikönyv a sikeresebb mindennapokhoz.

Harry Alder – Beryl Heather: NLP in 21 Days – A Complete Introduction and Training Programme

A neuro-lingvisztikus programozás (NLP; idegi-nyelvi programozás) egyrészt tapasztalatokra épülő konkrét pszichológiai, pszichoterápiás és kommunikációs technikák rendszere

Az NLP  hasznos lehet készségek ki- vagy továbbfejlesztésére, a képességek hasznosabb, hatékonyabb alkalmazására. Hasznos lehet nem kívánatos szokások, beidegződések elhagyására, megváltoztatására. Emellett az NLP akár terápiás módszerként is alkalmazható; kiválóan a fóbiák, félelmek, betegségek, pszihoszomatikus tünetek, traumák, depressziók és személyes kapcsolati problémák kezelésére.

A könyv 21 napra adagolva vezeti be a könyv az olvasót az NLP világába; a nyelvhasználat, testbeszéd, viselkedés, kapcsolatteremtés, a tudatállapotod szabályozását, élmények, negatív tapasztalatok feldolgozásának, stb. közvetlenebb, problémamentesebb világába.

Pozitívuma a könyvnek, hogy olvasmányos, élvezetes még az elméletibb részeknél is, rendszeresen visszautal, visszacsatol már "átvett" részekre, s emellett jó példákat, gyakorlatokat hoz egyes helyzetekre. Az olvasmányosság a stílus mellett köszönhető az ún. E-Prime technikának is, amely az angol nyelvre oly jellemző szenvedő szerkezet helyett az NLP alkalmazásában is előnyös cselekvő szerkezetet használja a szövegezés során.
Szuperjó volt.

S hogy 21 nap elegendő-e az NLP elsajátításához?

Egyértelműen nem. 21 nap ahhoz elegendő, hogy az NLP 21 fejezetre tagolt részeivel megismerkedhessünk, megtaláljuk, felismerhessük mindazt, ahol haszonnal alkalmazhatjuk ismerteinket. Az alkalmazás sikere azonban gyakorlás, gyakorlás és gyakorlás eredménye lehet. Maga a technika nem olyan, hogy ha megtanuljuk az elméletet, akkor fogjuk tudni alkalmazni a gyakorlatban is. Az NLP olyan technika, amely igényelheti az "alany" gondolkodás- és látásmódjának átalakítását is.  ... ezután jöhet majd az "éles gyakorlás".

Szóval elolvastam - első alkalommal. ... és most folytatom az újraolvasással.

Ez a könyv ma még nem érhető magyar nyelven. Ez azonban ne szegje kedvét senkinek, aki csak egy kicsit is tud angolul. A könyvet kellemesen érthető  angolsággal írták, bőséges szókinccsel, s az E-Prime-nak köszönhetően pontosabb, egyértelműbb kifejezésmód révén az angolban kevésbé jártasak számára sem okozhat gondot a könyv mondanivalójának megértése.

Miközben kutakodtam néhány hasznos link után, igencsak hasznos oldalakra bukkantam. A hotdog.hu oldalon valaki (sajnos nem találom, hogy ki) elkezdte feldolgozni a könyvet magyar nyelven. A megtalálható részeket itt olvashatod, s ezáltal bepillantást nyerhetsz a könyv módszertanába is.

NLP módszer 1.

NLP módszer 2.

 

A könyv fülszövege, a Molyos adatlapja itt olvasható.

Szerző: Taxina  2011.07.30. 06:17 Szólj hozzá!

Címkék: angol képességfejlesztés készségfejlesztés nlp byblos taxina humánterápia

A Főnix ébredése kötet után indul csak be igazán a cselekmény. Ismét párhuzamos világokban járunk, immáron nemzetközi terepen, s lehet, hogy egy csatától abban a  másik világban csak egy jó időben történő ébredés menti meg a szereplő(ke)t.

Anthony Sheenard: A sárkánypap álmai

Tuan Kiadó

Cselekményleírást tartalmaz!

Mivel nem szerettem volna A Főnix ébredéséről írt  bejegyzésemben lelőni a poént, ezért most sem teszem. A Főnix ébredése természetesen a spanyol grafikus Főnix-szel van összefüggésben, és aki nem találja ki, annak ideírom: ez a rész pedig a magyar „írógyerekkel”, Steve-vel kapcsolatos, aki ki tudja miért a bekerül a sárkánypapok közé, és tőlük tanul. Soha egyetlen egy álmodó nem került közéjük. Kicsit varázsolnak, kicsit halomra ölnek mindenkit, de alapvetően nincs velük gond.

Nos, akinek sok vér folyt az előző kötetben, az kösse fel a gatyáját, mert itt olyat lát, hogy a vérellátó központok sokat tapasztalt munkatársai is elájulnának.

A történések fő szálai itt bontakoznak ki, így az első kötet inkább egy elnyújtott bevezetőnek tűnik.

Miután Főnix felébredt megpróbálja az ébredéssel szerzett új képességeit kibontakoztatni több-kevesebb sikerrel. Az író talán túlzott részletességgel írja le, mit is érezhetett az ébredéskor és képességei használata közben a szereplő, de az biztos, hogy nagyon csúnyán elbánt vele. Rengeteg embert, szörnyet és ki tudja mennyi náció képviselőjét küldi(k) – a többes szám is rá vonatkozik – a másvilágra és közben ezernyi halált él át. Amennyire megítélhető szívesen visszaadná a kapott képességeket.

De azért elég szépen besegített a barátainak, amikor Zigga városában, a barbárok városában gladiátorként kell harcolniuk és esetleg meghalniuk. Még jó, hogy felébredt.

Miután sikerült meglépniük sokáig menekülnek, harcolnak, megint menekülnek, de nem ám csendesen meghúzva magukat, ahogy jó menekülőkhöz illik.

Ahogy írtam Steve sárkánypaptanonc lett és van egy igazi sárkánya, amit nem fél használni. Bár kicsit könnyelmű, mint Igor (volt specnaz katona), aki mellesleg izzó ólomesővel árasztja el Giracus városát, ahol potom 80 ezer ember él(t), valamint az egyébként a városok lakóit pont miattuk lemészárolni akaró  Mowur-sereget. Ejnye Igor. Legközelebb kevesebb áldozattal járjon a varázslat!

Már majdnem elfeledkeztem arról, hogy van egy másik világ is a maga cselekményével.

Hogy a közepébe vágjak, bár arra sem emlékszek, hol kezdtem el, Steve és Főnix Barcelonában hesszelnek (Főnix az ébredését akarja kiheverni), piálnak, buliznak, Steve megcsalja barátnőjét, aki szakít vele és mindkét szereplő a saját hasznára akarja fordítani a képtelennek tűnő álomvilágbéli történéseket. Steve egy fantasy-t akar írni (mi mást), Főnix pedig egy rajzfilmbe rajzolja meg a látottakat.

Csakhogy ekkor még nem sejtik, hogy a barátok nem mindegyike az, akinek látszik. Vannak szervezetek, akik régóta tudnak az álomvilágról és nem riadnak vissza semmitől, hogy lépéselőnybe kerüljenek a másikkal szemben. Tehát a valóságban is elkezdődik a hajcihő.

Igor be is lép az Orosz kormány AZCs nevű szervezetébe és immár mindkét világban feltehetően ugyanazért harcol. De valami azt súgja ez nem ilyen egyszerű.

Megemlíteném még Carlost és Frostert, akik Los Angeles-i bandatagok a való világban, de odaát hadvezérek. Komplett seregeket irányítanak. Az ő céljaik számomra még nem teljesen világosak; a világuralomra törő Új Császár ellen szervezkednek. Magukkal hozták az álomvilágba a modern hadtudomány és haditechnika ismereteit. Ez alapvetően nem lenne baj, de egy olyan világban, ahol lovagok küzdenek egymással becsületesen minden körülmények között, csak katasztrófával végződhet.

Olyan érzésem van, hogy hamis világunk mocskával szennyezik be az álmodók (vannak kivételek) egy letűnt kor „ártatlan” teremtményeit. Olyan értékeket sorakoztat fel ez a világ, amit mi maximum hírből ismerhetünk: becsület, lojalitás, az adott szó értéke, önzetlen segítségnyújtás, stb.

Nos mivel picit elkalandoztam a végére, így még csak annyit, hogy aki rászánta magát az első kötetre, annak nincs szüksége blog-bejegyzésekre, véleményekre ahhoz, hogy eldöntse akarja-e a második kötetet. A válasz csak egy lehet: IGEN.

… és remélem mielőbb elérhető lesz a harmadik kötet is (várható megjelenés 2012. január)

A könyv fülszövege, a Molyos értékelés, egyéb olvasói véleményekkel és idézetekkel itt érhető el.

Kiadó: Tuan Kiadó
Kiadás éve: 2011

Szerző: Taxina  2011.07.17. 21:20 Szólj hozzá!

Címkék: regény fantasy tuan kiadó byblos taxina

Egy képzelt kor egy képzelt helyszínen. Emellett a mi XXI. századi világunk. Egymás mellett léteznek, s a világok az egyik oldalról átjárhatók.  Álmok, gazdagság, csaták. ... és egy különleges  csapat.

Anthony Sheenard: A Főnix ébredése

Tuan Kiadó

 

Nem akartam ezt a könyvet. Kaptam; még így sem akartam. Aztán végül mégis nekiláttam. Gondoltam csak kibírom és írok róla, majd elfelejtem. Egy könyv? Mi az nekem?

Belekezdtem és csak olvastam, egészen a végéig, és ott rádöbbentem, hogy ez nem lehet egy könyv (kötet), hisz nincs vége. Azután megtudtam, hogy van még kettő kötet, de akkor már nem bántam. Akartam  őket. És hogy miért? Mert a könyv minden várakozásomat messze felülmúlta.

A könyv emlékeztet a Gyűrűk Ura trilógia látványvilágára és cselekményeire. A benne szereplő fajok hasonlóak, pl. a tündék. Olyan mintha ebből kiindulva készült volna a történet.

De igazából ennyi is, amit ellene felhozhatok. Ha egy szóval akarom jellemezni a történetet, akkor azt mondanám, hogy mesés. Egy igazi fantasy.

A történetbe nem akarok belebonyolódni, mert szövevényes és pár sorban nem lehet összefoglalni.

Csak röviden: Képzeljünk el a világot, mely az én agyamban hasonlatos a fent említett trilógiában megismerthez. Királyok, hercegek, várak, lovagok, mágusok, rosszak és jók. Egy képzelt korban képzelt helyszínen. E mellett van a mi XXI. századi világunk mi magunkkal. E két világ egymás mellett létezik és az egyik oldalról átjárható. Innen kezdődnek a problémák.

Az emberek egyre nagyobb számban álmodják át magukat a másik világba. Különleges képességekre tesznek szert, sőt aki nem önkezétől hal meg a valós világában az örökre az álomvilágban marad. A XXI. század emberére jellemzően az álomvilágban is uralomra tör, fegyverkezik, hogy legyőzze Mordovát, a békés és gazdag országot. Ha ez az ország elesik, akkor az összes többi is.

Hogy kicsoda a háborút kezdő Birodalom vezetője? Természetesen egy álmodó, akit segít céljai elérésében egy varázsló (Karmen), kinek ereje forrása ismeretlen, de rettegi nevét mindenki.

Itt jön képbe a mi kis csipet csapatunk, mely olyan különleges, hogy ilyet még a legidősebb tünde sem látott. Magányos lovag, Tünde, Gír, hercegnő és jónéhány álmodó, Steve (a magyar író), Főnix (a spanyol grafikus). Menekülnek egy cél érdekében és közben a legfurcsább és legveszélyesebb kalandokba keverednek.

Aki tudni akarja, hogy mit értett a szerző a cím alatt, az olvassa végig az elő kötetet. Ígérem, olyan látványt kap, amit nehezen fog elfelejteni és szerves része lesz a második kötetben zajló cselekményeknek.

Mivel egymás után olvastam el a két kötetet - szünet nélkül -, így kezdenek összefolyni a cselekmények. Nehéz külön-külön írni a részekről, mert a cselekmény olyan simán folyik végig kötetről-kötetre, hogy ha egy kötet lenne, azt se vennénk észre, hol kellett volna vége érnie az elsőnek.

Sok mindent nem akartam a könyvvel kapcsolatban. Először is elolvasni; miután belekezdtem lerakni. Most, hogy az első két köteten túl vagyok, nem akarok lemaradni a harmadikról (várható megjelenés 2012 január), és azt pedig végképp nem akarom, hogy befejeződjön a történet.

Mr. X

 

A könyv fülszövege, a Molyos értékelés, egyéb olvasói véleményekkel és idézetekkel itt érhető el.

Kiadó: Tuan Kiadó
Kiadás éve: 2011

Szerző: Taxina  2011.07.14. 07:31 Szólj hozzá!

Címkék: regény fantasy tuan kiadó byblos taxina

Herman Brusselmans: A férfi, aki munkát talált című könyve akár az antikönyv is lehetne. Louis Tinner, könyvtáros pedig méltán indulhatna az antipasi és az antiember címért.

Jelenkor Kiadó

Az 1957-es születésű flamand író e regényében a főhős könyvtáros nem túl eseménydús, vigasztalan napjainak hol rideg, hol humoros bemutatása váltakozik az ő szintúgy humoros, néhol pimasz, majd szorongásoktól sem mentes monológjaival.

Szórakoztató, ám de cinikus, mégis elgondolodtató mű zseniálisan és igényesen megírva.
A gond mindössze annyi, hogy az első mintegy 80 oldal után újat sem karakterben, sem "cselekedetben" nem tud hozni, pusztán korábbiakban már említettekhez hasonló sémák ismétlődnek. A való életben pont ezek a "Louis Tinner" figurák azok, akikre időt sem érdemes vesztegetni, nemhogy 200 oldalban megörökíteni. Az első 80 oldal után kifejezetten undorodtam Lous Tinnertől, s óhatatlanul is azt kívántam, hogy valaki megerősítse, ilyen deviáns könyvtárosok csakis az írói fantázia szüleményei, de a valós életben ilyenek nincsenek.
Azt hiszem Tinner példaképe és oszlopos tagja lehetne (lehetett volna) a cucilizmus házon belüli munkanélkülijeinek. De a lényeg, hogy az ő munkája nagyon fontos, és kívülállók ezt soh'se fel nem foghatják, át nem láthatják.
C'est La Vie - mondhatná a művel ...., ilyen lét (élet) is van.
Azt hiszem ez a könyv az egyik legfeleslegesebb történet, amit megírtak. ... és a legfeleslegesebb könyv, amit valaha olvastam.
De tény, hogy jól meg van írva.

A könyv fülszövege, a Molyos értékelés, egyéb olvasói véleményekkel és idézetekkel itt érhető el.

Kiadó: Jelenkor Kiadó
Kiadás éve: 2007
Fordító: Wekerle Szabolcs
Eredeti cím: De man die work vond

Szerző: Taxina  2011.06.19. 13:48 Szólj hozzá!

Címkék: novella metróolvasmány

Számunkra idegen világba, a XIX-XX. századi Kínába kalauzol bennünket  Pearl S. Buck. Az  a Pearl S. Buck, aki 1938-ban irodalmi Nobel-díjat és Purlitzer-díjat kapot. Megérdemelten.

 Pearl S. Buck: A boldogság ára

Tericum Kiadó

 

 

Pearl S. Buck regénye már 1940-ben megjelent Magyarországon. Akkor “Az édes anyaföld” címmel látott napvilágot a kötet. 2010-ben a Tericum Kiadó jóvoltából új fordításban, de hiánytalan tartalommal ismerhetik meg a mai olvasók az írónő művét.

Cselekményleírást tartalmaz!

A föld szimbolizálja az örök körforgást, a születést és a halált, ám aki elárulja azt, és hamis illúziókkal kecsegtető gazdagság alá rendeli az életét, menthetetlenül elvész.
A szegény parasztember, Vang Lung élete tele van viszontagságokkal, kemény munkával keresi meg a mindennapi betevőjét, s bár sokat nélkülözik, mégis mindenekfelett szereti a földjét. Egy napon kincsre lel, s ez egy csapásra megváltoztatja az életét. A szegény emberből gazdag földbirtokos lesz. De vajon a gazdagsággal együtt jár a boldogság is?
A regény betekintést nyújt a száz évvel ezelőtti Kína vidéki életébe és egy hanyatlásnak indult arisztokrata család végnapjaiba. Ám a könyv igazi ereje abban rejlik, hogy az emberi élet jelentőségét és tragédiáját vetíti elénk, amit a földkerekség minden részében és minden idejében átélt és át is él az emberiség.

Egy olyan könyvet tarthat a kezében az olvasó, amely sajátos módon magával ragad. Sajátos módon, mert a regény alapvetően nem fordulatos, nem izgalmas, cselekményekben gazdag, miközben mégis az, ám számos e jelzőkkel illetett könyvhöz képest még az is monható lenne, hogy egysíkú és lapos. Aki azonban bizalmat szavaz a könyvnek, az maga is beláthatja, hogy ennek a könyvnek éppen ilyennek kell lennie ahhoz, hogy stílusosan izgalmas legyen, s magához bilincselje az olvasót.

Egy családregénnyel van dolgunk, amelyben a szegényes körülmények között élő, huszonéves Vang Lungot kísérhetjük el élete során, mintegy 50 éven át, s szemtanúi lehetünk ezalatt négy generáció mindennapi küzdelmeinek és boldogulásuknak. Igazi fejlődésregény ez, ám a hangsúly kevésbé a személyiségfejlődésen, semmint az életkörülmények és a személyiségváltozás vagy épp nem-változás szimbiózisán van.

Vang Lung a semmiből teremtett valamit, ám nem akárhogyan. Kőkemény munkával. … és dolgos felesége kőkemény munkájaként. Nem számít, hogy az időjárás vagy épp a forradalom teszi őket időnként nincstelenné, a csleekményt  tekintve mindezek csak díszletek, a lényeg továbbra is Vang Lung és családja.

Nem nagyon ismerem a korabeli Kínát, így nem igazán tudom megítélni, hogy mennyire hű a milliő, amelybe a szereplőket és cselekedeteket helyezi az írónő. Elhiszem azonban, hogy ilyen volt Kína akkoriban, hisz az írónő gyakorlatilag Kínában nőtt fel.

A mai korból szemlélve azonban szokatlan az a puritánság, ami minden területen megjelenik a könyvben. A társadalmi viszonyok is igen furcsának hatnak. Vang Lung felesége például éppoly természetességgel szüli meg egymaga a gyermekeit, mintha csak vacsorát készülne főzni a családnak. Reggel még a földeken dolgozik, majd ha elérkezettnek látja az időt hazamegy, magára zárja a szoba ajtaját, s néhény óra múlva karján a gyermekkel jelenik meg, s másnap ismét a földeken dolgozik. Nagyon szokatlan és megszokhatatlan volt a nők alsóbbrendűségének kifejezésődése, s még a regény végén is furcsának éreztem, hogy a leánygyermekeket (majd nőt) ”csak” szolgaként titulálják, semmivel sem többetérőként, mint például a földet művelő marha. Az persze már erény, ha a leánygyermek szépséges, mert akkor könnyedén megszabadulhatnak az éhes szájtól – eladhatják egy úrnak ágyasnak.

Eleinte nem szerettem ez a regényt, ám hamarosan olvasni akartam, amikor csak tehettem.  Bár a vége számomra hirtelen és vég nélkül végződött, mégis a regény egésze mély  nyomokat hagyott bennem. Szeretnék még Pearl S. Buck könyveket olvasni. Hihetetlen fejlett  irodalmiaság jellemzi Buckot. Sajnálom, hogy csak most hallottam róla. 

Elolvasva a regényt számomra kifejezőbb az eredeti cím, mint az újabb megjelenéssel kapott, a teljes tartalmat tekintve azonban valahol a kettő között húzódik meg az “igazság”.

A boldogság ára” korabeli kiadása “Az édes anyaföld” megjelenésekor azonnal bestsellerré vált, s a díjak mellett az MGM stúdió 1937-ben filmet is készített belőle. A film főszerepét játszó Luise Rainer pedig játékáért Oscar díjat kapott.

Pearl S. Buck könyveinek fordításai népszerűek voltak Magyarországon is, de a második világháború után nagyrészt feledésbe merültek.

Ha a Tericum jelen kiadványa egyben Pearl S. Buck egyéb műveinek a felkarolását is jelenti, akkor értékes kötetekkel bővülhet a magyar könyvpiac, s tartalmas és élvezetes regényeken keresztül ismerkedhetünk meg a távoli Kína korabeli milliőjével.

Távol-Kelet és/vagy Kína-rajongóknak kötelező olvasmány!

A könyv fülszövege, a Molyos értékelés, egyéb olvasói véleményekkel és idézetekkel itt érhető el.

Kiadó: Tericum Kiadó
Kiadás éve: 2010
Fordító: Szám István
Eredeti cím: The Good Earth

Szerző: Taxina  2011.04.30. 21:12 Szólj hozzá!

Címkék: kína regény byblos taxina pearl s buck

A legújabb Coelho-könyv kicsit más, mint a többi, bár hasonlók is akadnak. Az is igaz, más indíttatásból is született, mint a többi.

Paulo Coelho: Alef

Athenaeum Kiadó

"A jó harcosok mindig azt az energiát és ütést használják fel az ellenfelük ellen, amit az mért rájuk." 

Az Athenaeum Kiadó, Paulo Coelho művei magyar fordításainak kiadója minden évben meglepi a magyar olvasókat egy újabb Coelho művel. A tavalyi kiadvány, a kelta Wicca mítoszt (~ boszorkánymítosz) idéző és rejtelmeiben betekintést engedő Brida, Coelho korai munkái közül volt, s mondhatni elég későn érkezett el magyar olvasókhoz. A mostani kiadvány azonban ennek az ellentéte. Az Alef-et Coelho 2010-ban írta, s 2011. április 11-étől az olvasók már a magyar nyelvű kiadást tarthatják a kezükben. Coelho művei igen népszerűek Magyarországon, ugyanakkor eléggé vitatott is az író irodalmi megítélése. Aki kedveli Coelho írásait, minden bizonnyal nagyon várta már ezt a kötetet, aki pedig nem, lehet, hogy ezzel kellene kezdenie.

Cselekményleírást tartalmaz!

2006-ban Paulo Coelho spirituális válságba került: úgy érezte egyedül van, és lelki fejlődése megakadt. Ha követi Mesterének tanácsát – menjen egy olyan helyre, „ahová a szíve vágyik” –, talán rátalál a megoldásra és az előre vezető útra. Több országban megfordult, végül Oroszországban találta magát. Úgy döntött, a hatalmas, 9288 kilométeres távolságot vonaton teszi meg. Három ember kísérte útján: egy Tao mester, orosz kiadója és egy különleges török nő, Hilal… Útja az első állomástól kezdve spirituális kutatássá válik. A vonaton Coelho és Hilal hamarosan felfedezik, hogy sorsuk egyszer régen, egy másik időben és térben már összefonódott. „Hilal zöld szemébe tekintve” rátalál az „alef”-nek nevezett pontra, amelyben tér és idő egyesül. A vonaton Coelho ismét önmagára talált. Legújabb regényében a világszerte elismert szerző újra felfedezi az életet oly gyönyörűvé tevő csodákat és kincseket. Egy időn kívüli helyre követi a tökéletes szerelmet, és végigjárja a lélek útját.

Ha lehet azt mondani, amolyan mix-érzésem van ezzel a könyvvel kapcsolatban: egyrészt egy kicsit mintha eltért volna a megszokott Coelhos sablonoktól, ugyanakkor ebben a könyvben is megjelennek bizonyos tipikusan Coelhos minták, történések.

Miközben olvastam, egy másik műve "A Zahir" sokszor eszembe jutott. Abban is hasonló utazásról van szó, mint ebben, csak ott épp’ nem az író, hanem a párja érezte úgy, hogy szüksége van az elvonulásra, más tapasztalatok szerzésére, a gondolkodásra, a magányra és a más társaságra, s persze a felemelő és boldog újra-rá-találásra.

"Néha háború kell, hogy végre békésben élhessünk."

Most Coelhonak volt szüksége erre. Az Alefben azonban sokkal inkább elbeszélő stílusban lehetünk részesei a történéseknek, a belső gondolatoknak, a belső vívódásoknak és a párbeszédeknek, mint az a Zahirban történt.

S ha már a Bridával kezdtem, akkor azt is illő jeleznem, hogy akinek bejött a Brida-s vonal, annak az Alef is különlegességeket tartogat. Az Alef-ben ugyanis szintén vannak időutazások, ezúttal az inkvizíció korába, amikor az „elmerülő” a mai történések múltból gyökerező okait szeretné megtudni. Ebben a könyvben is megjelenik tehát az, hogy több életünk van az idő kerekében, s halálunk valójában nem az elmúlást, hanem hamarosan az újabb életben való megjelenést jelenti. Ezek az életek pedig szorosan összefüggenek egymással. S nemcsak az egyén, hanem a minket körülvevő emberekkel való ismeretségeinkre, kapcsolatainkra is igaz. Mint ahogy az is, hogy a múltban, illetve az előző életeinkben elkövetett hibáink is ismétlődnek mindaddig, amíg meg nem találjuk, hogy melyik az igazán megfelelő megoldás az adott helyzetre.

"... az emberek akkor találkoznak, amikor találkozniuk kell."

Szoktuk mondani, hogy véletlenek márpedig nincsenek. Néha a való életben is elgondolkozhatunk, hogy ’X’ vagy ’Y’ vajon miért került az életünkbe, vajon miért találkoztunk, mi dolgunk egymással? Ez a vonulat Coelho és egyik útitársával jelenik meg, illeszkedve az időutazás folyamába. Mint kiderült, igen komoly vétket követett el az író ezzel a nővel évszázadokkal ezelőtt. A mostani életében pedig kapott egy új esélyt, hogy bocsánatot kérjen, hogy helyre tegye a dolgokat.

"Születésünk pillanatától halálunk percéig életünk egy folyamatos utazás."

Coelho nagy utazása a Transzszibériai Expresszen Moszkvától Vlagyivosztokig (9288 km) éppoly eseménydús, mint amennyire nem az. Valahogy ilyen a könyv is. 9288 km-t nem lehet fordulatokban bővelkedővé tenni, így e történet is inkább elgondolkodtató, csendesen magával-vivős, mint fordulatokban gazdag.

Az Alef jóval kevésbé az imádott-utált „közhely-különlegességek” tárháza, mint az író több más műve. A Coelho rajongóknak azonban biztosan így is különleges olvasmányt jelent majd, az őt kevésbé kedvelők, de „úgy elolvasnék egy könyvét” érzéssel küszködőknek pedig lehet, hogy ezzel kellene kezdeni.

Ja, és hogy ki vagy mi is az az Alef?

Nos, aki elolvassa, az megtudja.

A könyv fülszövege, a Molyos értékelés, egyéb olvasói véleményekkel és idézetekkel itt érhető el.

Kiadó: Athenaeum Kiadó
Kiadás éve: 2011
Fordító: Nagy Viktória
Eredeti cím: O Aleph

Szerző: Taxina  2011.04.30. 20:07 Szólj hozzá!

Címkék: athenaeum paulo coelho alef byblos taxina

Ljudmila Ulickaját lehet szeretni és lehet nem szeretni. Egy biztos, Ulickaja meghatározó szereplője a napjaink irodalmát markánsan alakító szerzőknek.

Ljudmilla Ulickaja: Elsők és utolsók

Magvető Kiadó

Aki ismeri és szereti Ljudmila Ulickaja regényeit, válogatott elbeszélései kötetében is megtalálja mindazt, ami a világhírű orosz írónő művészi világát jellemzi: a fordulatos, helyenként bizarr cselekményt, a meghökkentő egyéni sorsokat, a szövevényes családi viszonyokat, a csipkeszerűen míves környezetábrázolást, a finom irodalmi és kultúratörténeti párhuzamokat. Az elbeszélések hősei átfogják az egész orosz társadalmat a félkegyelmű koldustól a társadalmi kiváltságokat élvező, magasan kvalifikált értelmiségiig, a világra eszmélő kisgyerektől a haldokló aggastyánig, az apácalelkületű elvált nőtől a szenvedélyes szerelemre vágyó, magányos homoszexuálisig. A történetek együttérzést váltanak ki vagy ironikusak, könnyeket fakasztanak vagy nevetésre ingerelnek, de sosem akarják megmondani az „igazságot”: a szerző az értelmezést az olvasóra bízza. Ljudmila Ulickaja, a „szoknyás Csehov”, a csak rá jellemző stílusával, egyéni látásmódjával egyetemessége mellett a kisprózájában is a legnemesebb orosz irodalmi hagyományok folytatója. 

Féltem Ulickajatól. Őt nem lehet félvállról venni. Nem metróolvasmány ez a könyve sem, pedig az egyes elbeszélések hosszát tekintve ideális lehetne utazáshoz. Nem lehet falni a történeteket. Hozzá, a műveihez hangulat kell. Oda kell figyelni arra, amit ír, oda kell figyelni arra, ahogyan ír. Be kell iktatnunk szüneteket. El kell merengenünk az olvsottakon. Ülepednie kell az olvasottaknak.

Ulickaja hihetetlen természetességgel vezeti az olvasót a történetek során a mondatokon át. Nincsenek felesleges szavak, vagy mellékmondatok. "Csak" annyi szó van, amennyi ahhoz kell, hogy a történet láncszemei észrevétlenül egymásba kapcsolódjanak, hogy a szereplők, a környezet megelevenedjen az olvasó képzeletében.

Féltem Ulickajatól. Féltem attól, hogy nagyon orosz lesz. Az is. De nem tolakodóan, nem erőszakosan. Leíróan, érzékletesen. Hétköznapi szereplőkről, hétköznapi helyzetekről. Hol szívszorongatóan, hol ütősen, hol elgondolkodtatóan, hogy simogatóan.

Nem véletlenül elismert és népszerű az írónő az olvasók  és az irodalmi berkekben egyaránt.

22 elbeszélést gyűjtött három fejezetbe, de egy kötetbe az írónő. A történetek bár önállóak, mégis egybekapcsolódnak hébe-hóba. Egy-egy elbeszélésben megjelennek más történetek, vagy akár Ulickaja más művei szereplői is. Ők inkább bensőségesebbé teszik a novellafűzéreket, semmit nehezítenék a befogadást az összefüggések szükségszerű keresése okán.  Persze néhány történet kapcsolódik egymáshoz, mégis a történetek alapvetően önmagukban is megállják a helyüket.

"Minden ember meghatározott feladatokat kap, amelyeket feltétlenül meg kell oldania, és a felsőbb hatalmak, az angyalok és egyebek, meg egyidejűleg az itteni, földi mesterek is segítenek e feladatok megoldásában. "(A vadállat c. novella)

Ulickaja feladata az, hogy megmutassa a világ többi részének az orosz milliő mindennapjait  regényein, elbeszélésein keresztül.  Ő pedig kiválóan teljesíti a rá kirótt feladatot. Kisebb elbeszélésekben vagy hosszabb regényben, de mindenképpen érzékletesen, szemléletesen, ékesen és mívesen  ír mindarról, amit tollvégre érdemesnek ítél.

A könyv fülszövege, a Molyos értékelés, egyéb olvasói véleményekkel és idézetekkel itt érhető el.

Kiadó: Magvető 
Kiadás éve: 2010
Fordító: Goretity József

Szerző: Taxina  2011.04.30. 19:47 Szólj hozzá!

Címkék: novellák orosz irodalom byblos taxina ljudmilla ulickaja

A másik sorsa, mégha oly hétköznapinak is tűnik, mindig kiváncsisággal tölti el az embereket. .... mert ezt olyan, mintha a kulisszák mögé tekinthetnénk, nem? A másik életének, sorsának kulisszái mögé történő belekintés lehetsége kincs. Ha pedig ez a másik irodalmunk groteszk humor királya, Örkény István, akkor biztosra vehetjük, hogy különleges élményben lesz részünk.  Dőljünk nyugodtan hátra a kényelmes székben, fotelban, s ha elakadni látszék a mesélő, csak szóljunk nyugodtan közbe: Azt meséld el, Pista .....

Mácsai Pál – Bereményi Géza (szerk.) – Örkény István: Azt meséld el, Pista!

Kossuth Kiadó Zrt.; Hangoskönyv

Örkény Istvánt azt hiszem nem kell bemutatni senkinek. Ha kicsit komolyabban szeretném bemutatni, akkor az irodalmi vonatkozású összegzésekből idézve, így lehetne leginkább összefoglalóan bemutatni az új szülötteknek: "Örkény a magyar abszurd dráma kitűnő képviselője. Írásait groteszk humor hatja át, nincs bennük egyértelműen jó vagy rossz ember – a tragédiák néhol komédiába fordulnak, s írásainak szereplői hol így, hol úgy reagálnak az eseményekre." (Forrás: Wikipedia)

1912. április 5-én születtem Budapesten, egy Damjanich utcai bérházban, ha jól emlékszem, a 28. szám alatt. Nagyon szép csecsemő voltam. A bába, mihelyt megfürdetett, letépett édesanyám kebeléről, és kirohant a folyosóra. Kiabálni kezdett. Ilyen gyönyörű gyereket! Ezt a gyönyörű kisfiút! Erre aztán sorra nyíltak az ajtók a gangon, és mindenki nézett engem, és örvendezett. Néha azt hiszem, ez volt egyetlen felhőtlen sikerem. Innen kezdve életem merő dekadencia és romlás." (Örkény István) - szól a fülszöveg.

Bár Mácsai Pál hangja oly markánsan egyedi, hogy óhatatlanul is megjelenik az arca az ember lelki szemei előtt, a fejezetek "füli olvasása" során Örkény minduntalan Örkény arcvonásai kerültek szemeim elé. A megmásíthatatlan és másolhatatlan Örkény humor, szakrazmus,  bölcs odamondogatás sugárzik a hangszórókból az első pillanattól kezdve.

"Apám Österreicherként született, és nagyapám a kiegyezés után magyarosítani akarta a kimondhatatlanul hosszú nevet. A családi hagyomány úgy tartja számon, hogy ezt a német nevet a família Mária Terézia idején vette föl, amikor a birodalomban élő zsidókat német név viselésére kötelezték.
Nagyapám kiválasztotta tehát a neki tetsző Ö betűs magyar nevet – ami nem csak hasonló csengése miatt ajánlatos, hanem azért is, mert így a monogramokat nem kell átvarratni a fehérneműn – , és bölcs páter famíliásként elindította akkoriban egyetemi hallgató apámat Szolnokról Budapestre; megfelelő, sőt bőven számított koronákkal fölszerelve, hogy nyújtsa be a szükséges kérvényt a Belügyminisztériumban. Apám – akiről már tudjuk, később három patikát mulatott el – egy vendéglőbe ment, ahol a mulatozás emelt hangulatában elfelejtette a kívánt nevet.
Mit tehetett? Hazaindult Szolnokra. Útközben kitisztult a feje, az a név mégsem jutott eszébe. Lelkiismeretfurdalástól gyötörve ült a kupéban, ámde Pesttől nem is távol, kipillantván a kupé ablakán, ezt olvasta egy megálló homlokzatán nagy betűkkel: „ÖRKÉNY”. Tetszett neki. Leszállt, bevárta az ellenvonatot, és a Belügyminisztériumban beadta a névváltoztatási kérelmet."

 S nem csak élete részleteinek kulisszáiba nyerhetünk betekintést a fejezetek során, hanem kicsit az irói műhelytitkokba is.

"Egyperces novellákat azért kezdtem el írni, .... mert nem értem rá.
.... hosszabbakat írni, lusta is voltam. Spekulatív lustaság volt. Állt mögötte valami."

Ha komolyabbra fordítjuk a szót, akkor pedig akként tekinthetjük, hogy az egyperces novellák virégcsokrok. Virágcsokrok Zsuzsinak. Zsuzsinak, akibe az ötödik iksz táján beleszeretett. Novellák. ... mert virágcsokorra nem tellett.

Örkényt bármikor, bármely korban és bármely hangulatban is olvassuk, aktualisnak érezhetjük. Ez a mostani hallgatás során is többször felötlött bennem. S aztán egyszercsak ezt hallom az 1956-62 közötti időszakból...

"Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon."

... s ki tudja miért, az öszödi beszéd  (2006) jutott eszembe.

"A kis dolgokban engedek, hogy a lényegben ne kelljen engedni."

... s Pista enged a kérésnek, s csak mesél és mesél és mesél....

"... ájjj, de jó kis novella. Ki ír így? - Visszalapozok. - Én."

Mozart 8, Weöres Sándor 16 éves korában már elérte azt a "professzionalizmust", amiért még ma is szívesen hallgatjuk, olvassuk műveiket. Örkény kissé lehangoltan (vagy maró öngúnnyal, nála sohasem lehet azt tudni) említi, hogy ő csak 50 évesen jutott el saját stílusának, eredetiségének megtalálásához. Azt gondolom, hogy ez nem feltétlenül gond, mert szerencsére megtalálta. Az lenne a gond, ha nem sikerült volna. Mi lett volna /Mi lenne akkor velünk? .... na ezt meséld el, Pista!

De jó lenne, ha Örkényi groteszk humorba csomagolt okosságait a mindennapokban is aktívan tudnánk használni! Több Örkényt kellene olvasnom/hallgatnom. Ezt, ezt a Pistásat, pedig nagyon szeretném könyvben is....

A könyv fülszövege, a Molyos értékelés, egyéb olvasói véleményekkel és idézetekkel itt olvasható.

Kiadó: Kossuth Kiadó Zrt.
Kiadás éve: 2006

Szerző: Taxina  2011.04.06. 16:24 Szólj hozzá!

Címkék: hangoskönyv örkény istván kossuth kiadó magyar irodalom mácsai pál byblos taxina

Philip K. Dick – Az ember a fellegvárban

Hugo-díjas regény!?

Én csak egyszerű olvasóként szerettem volna elolvasni a regényt, melyhez a szerző Csúszkáló valóságok c. könyve adta a kedvet.

Maga az író úgy írt regényéről, mint egy vízió, melyben eljátszik a gondolattal, hogy Németország és Japán lett a II. Világháború győztese. Ez a vízió olyan látványosra sikeredett, hogy amikor lehetőségem volt felvettem a könyvet és amíg vége nem lett, nem tettem le.

Nagyszerű és egyben csalódást okozó. Mivel szakmai szemmel nem tudom nézni a könyvet, így lelkes amatőrként azt kell mondanom, hogy olvastam már jobbat is. Ha ez lett volna az első könyv a szerzőtől, amit olvasok, azt mondanám: kiváló. De mivel első könyvként  „A titán játékosai-t” olvastam, azt mondom a titán jobban tetszett.

A szövegből kiemelni semmit sem tudok, mert nem találtam benne semmi olyat, mely kiemelkedett volna a nagyszerű, de véleményem szerint átlagosan kivitelezett sztoriból.

Több karakteren keresztül szalad végig a cselekmény a könyvön és a végén az egyedi szerepek összefonódnak és értelmet nyernek.

Németország a vezető nagyhatalom, Japán pedig a csatlósa, akit az uralma alá akar hajtani, mint a föld többi részét. Azok a nevek határozzák meg a világpolitikát, melyeket legszívesebben elfelejtenénk: Goebbels, Hitler.

Hol van már a Holocaust? Most már az Afrika holocaustnak is vége van. Mindenki üldözött, aki nem illeszkedik be a rendszerbe, aki nem fogadja el a náci eszmét. Ez lett a világból.

Még a demokrácia őshazája is idegen igában vergődik. Japán és a Náci Németország uralkodik rajta. Ez lenne Amerika, ahol történetünk játszódik.

Nem tudni miért, nem tudni hogyan, de létezik egy könyv, egy könyv mely leír egy világot, melyben Nácik és a Japánok a múlté. Minden másképp történik, mint ahogy a szereplők megélik mindennapjaikat. Hogy ez a világ létezik, vagy a könyvíró csak szabadjára engedte a fantáziáját?

Mr. Tagomi belekóstolt ebbe a világba, ami váratlanul érte és személy szerint neki nem tetszett. Hogy miért? Mert ebben a világban ő nem az egyik vezető nagyhatalom felsőbbrendű állampolgára, hanem egy japcsi az USA-ban.

Személy szerint azt vártam a könyvtől, hogy a két világ különbségeit érzékelő emberek érzéseiről, véleményükről és a közöttük lévő kontrasztról sokkal többet kapok, de sajnos nem ezt kaptam. Cserébe egy olvasható, könnyen fogyasztható, de azért bizonyos helyzetekben elgondolkodtató nem túl rövid, de nem is hosszú regényt kaptam. Annál érdekesebb a könyv, hogy ne lehessen egyhuzamban elolvasni, mert olvastatja magát. A figyelmet nem engedi elkalandozni.

Az Agave-ban megint nem csalódtam.

Helyesírási hibák? Mivel már eltelt pár nap, hogy olvastam a könyvet nem jut eszembe egy sem, valószínűleg azért, mert szarvashiba biztosan nincs a könyvben. Egyébként átlátható, nem zsúfolt oldalak, kulturált kivitelezés jellemzi a könyvet.

A könyv fülszövege, a Molyos értékelés, egyéb olvasói véleményekkel és idézetekkel itt olvasható.

Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2010
Fordító: Pék Zoltán

Szerző: Taxina  2011.04.03. 21:30 Szólj hozzá!

Címkék: sci fi byblos pkd taxina agavekönyvek

Bankrablások, emberrablások, rendőrgyilkosok, FBI nyomozások és baklövések … Egyszerűen nem lehet eldönteni, hogy egy jó regényt olvasok-e, vagy teljes mértékig az igazat.

Bryan Burrough: Közellenségek

A legnagyobb bűnözési hullám Amerikában és az FBI születése; 1933-34

Könyvmolyképző Kiadó

A könyv olvasása során sokszor elgondolkodtam, hogy mit is tudok a 30-as évek Amerikájáról , a könyv szereplőiről és a velük kapcsolatos eseményekről. Szégyen ide, szégyen oda nem túl sokat. Világválság, Al Capone, szeszcsempészet és szerencsejáték. De ezt mind általában korabeli történeteket feldolgozó filmekből, jobb esetben dokumentumfilmekből tudom.

A szereplők nagy része teljesen ismeretlen volt előttem, néhánynak a nevét tudtam, pl. Hoover, Bonnie és Clyde.

A könyv annak ellenére, hogy az FBI titkos aktáinak feloldásából eredően korhű dokumentumokra támaszkodik, felettébb szórakoztató. Egyszerűen nem lehet eldönteni, hogy egy jó regényt olvasok-e, vagy teljes mértékig az igazat.

Bankrablások, emberrablások, rendőrgyilkosok, FBI nyomozások és baklövések …

De még mekkorák!

Ha Edgar J. Hoover élne valószínűleg üldözött könyv lenne, mert a mai professzionális FBI kialakulásának hajnalán elkövetett banális hibái, emberi tévedései bemutatása révén kegyetlen tárgyilagossággal rántja le a leplet a hajdani FBI, vagy inkább az ifjú FBI-ról. Két név, amit soha nem fogok elfelejteni: Melvin Purvis és Edgar J. Hoover. Ma ezek az emberek valószínűleg 5 percig sem lennének vezetők az FBI-nál.

És még egy név, bár se bűnöző nem volt, se FBI-os. Ez Ma Barker. Hogy miért emelem ki? Nos azért mert annak ellenére, hogy - Hoover szerint (meg kellett indokolni halálát) ő volt a Barker-Karpis banda feje - a könyv szerint inkább egy primitív, lusta anya volt, aki tudta, hogy fiai bűnözésből szerzett pénzből tartják el őt; a Bonney M együttes Ma Baker (a név nem elírás, a dalszöveg így jobb) címmel sláger írt róla. Ezt szinte mindenki ismeri.

Mindazonáltal nem fukarkodik a negatív kritikával a kor bűnözői bemutatása esetén sem. Bonnie és Clyde a romantikus bankrabló(k), de igazából csak Clyde volt bűnöző kettejük közül és a maga nemében az egyik legrosszabb. Igazából a kor feltörekvő bűnözője, aki a könyv többi szereplőihez szeretett volna felemelkedni, pl. John Dillingerhez. Ez olyannyira nem sikerült neki, hogy ha nem követ el számtalan gyilkosságot, akkor nagy jelentőséget nem is tulajdonítanak a „munkásságának”.

Feleslegesnek tartom bemutatni az összes szereplőjét a könyvnek. Bűnöző, rendőr, FBI ügynök rengeteg név és adat olvasható a könyvben, sok helyen követhetetlen, hogy épp kiről van szó. A töménytelen mennyiségű ránk zúdított adatba úgy fulladunk bele, hogy közben észre se vesszük. Csak olvasunk és olvasunk, és olvasunk, és olvasunk….. végkimerülésig.

De ízelítőnek pár név (csak bűnözők): Verne Miller (ő az egyik okozója a kirobbant háborúnak), Machine Gun Kelly, Pretty Boy Floyd, Clyde Barrow és Bonnie Parker, Fred Barker, Alvin Karpis, Baby Face Nelson, John Dillinger, Homer Van Meter stb. Ezekhez a nevekhez még több tucat más név is kapcsolódik, mint állandó bandatagok vagy alkalmi társtettesek.

Azon gondolkodtam, hogy a mai filmekben miből adódik az, hogy a szövetségiek és helyi erők között mindig ellentét van. Nos, ez a könyv bőséges válasszal szolgál erre.

Most, hogy elolvastam a rövidnek éppen nem nevezhető könyvet, azt kell mondanom, hogy ha nem olvastam volna, szegényebb lennék. Egy jól felépített, nagyon is olvasható, izgalmas könyvről van szó, mely megpróbálja tárgyilagosan bemutatni azt a kort, ahol még a bűnözőket nem ítélte el mindenki. Azt a kort, ahol még minden állam saját belügye volt a bűnözés elleni harc és ahol a „nyálas” jogászokból verbuválódott FBI szabadcsapatok mindenféle tapasztalat és tudás nélkül ajtóstul rontottak a bűnüldözés területére. Egyvalamit azért még nem szabad elfelejteni. Azért mert a filmipar a könyv több szereplőjéből legendát kreált, ezek az emberek gyilkosok, rablók voltak, akik egy percig sem gondolkodtak el azon, hogy másképp is lehetne élni.

Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek; … hogy tisztábban lássuk azt a kort és esetleg tárgyilagosabban tudjuk szemlélni azon alkotásokat, ahol legendákat szőnek a könyvben szereplő bűnözők köré.

Upsz… Majdnem kimaradt. Elkövettem egy nagy hibát.

A könyv elolvasása után megnéztem a filmet, melynek alapjául szolgált. Nem kellett volna. Csalódást okozott.

Bocsáss meg Johnny Depp, nem a te hibád, hogy a film siralmasra sikeredett. Ez adódhat abból véleményem szerint, hogy ezt a könyvet nem lehet egy 2 órás mozifilmben megfilmesíteni. A film nem más, mint egyvelege az összefüggéseitől mentesen kiragadott lényeges momentumoknak, melyek kifejezetten John Dilingerre fókuszálnak. És nem utolsó sorban a fent említett Purvis ügynököt a bűn mesteri üldözőjének állítja be, mely enyhén szólva is nevetséges.

Ez a könyv ennél sokkal több. Olvassátok el és meglátjátok.

 Mr X.

A könyv fülszövege, a Molyos értékelés, egyéb olvasói véleményekkel és idézetekkel itt érhető el.

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2008
Fordító: Heltai András

Szerző: Taxina  2011.03.31. 20:02 Szólj hozzá!

Címkék: maffia regény amerikai bűnözés könyvmolyképző bűnüldözés byblos taxina

Tizenévesnek lenni önmagában is nehéz állapot. Ha ezt még súlyosbítja, hogy a tinivel szembeni elvárások miatt szinte nem lehet önmaga, illetve egyedül kell feldolgoznia egyik szülője elvesztését, akkor csoda, ha segítség nélkül utat talál magának  a fiatal. Macynek sikerült.

Sarah Dessen: Tökéletes

Könyvmolyképző Kiadó

Sokat szemeztem vele, mégis, féltem ettől a könyvtől. Tartottam tőle, mert ifjúsági irodalomnak titulálták, s már régóta nem köt le az ifjúsági irodalom. Tartottam tőle, mert nem ismertem Sarah Dessent, első találkozásom vele, ráadásul egy nem könnyű témával.

Cselekményleírást tartalmaz!

A fülszöveg és a magyar cím is a tökeletességre helyezi a hangsúlyt, azonban a könyv több lényeges dologról szól.

Többről, hisz, bár a tökéletesség valóban körüllengi Macy világát, anyja maga is csak egy dologgal képes elégedett lenni, a tökéletessel, barátja, Jason maga a kész tökély, s Macytől s a tökéletességet várják el mindenben. Számomra éppoly fontos, hanem fontosabb része a cselekménynek az, hogy Macy csak nemrég vesztette el apját, s hiánya feldolgozása neki éppúgy, mint anyjának vagy testvérének nehezen megy. Ám a család a széthullás útján halad, az apa, a férj hiányát hárman háromféleképpen élik meg, ám egyikük sem veszi észre, hogy a másik ugyanolyan fájdalmakkal küszködik, mint maguk. Persze leginkább Caroline, Macy nővére az, aki mégis kordában tudja tartani életét, ami nem csoda, hisz ő  már férjhez ment, máshol lakik, más tervekkel, problémákkal átszőttek napjai. Macy anyja a munkába,  az üzlet hajszolásába folytja fájdalmát, s csak idő kérédése a robbanás.  Akár azt is mondhatnánk, hogy Macyvel, az ő érzéseivel mindeközben senki sem törődik. Ez így persze nem igaz, de leginkább akkor kerül szem elé, ha valami nem sikerül tökéletesen.

E környezethez képest felüdülést jelent  Macy-nek és az olvasó számára is a partyszervizes Delia-val és csapatával való találkozás, akik szintén tökéletesek. Tökéletesen ellentétei Macy világának: soha semmi nem úgy megy, ahogyan  kellene, mindig hiányzik valami, mindig felmerül valamilyen probléma, mindig otthon marad valami, ami pont kellene a partyn. Persze ez a kulissza, hisz a kis csapat mindent megtesz azért, hogy e tökéletlenségek ellenére a party vendégserege semmit se vegyen észre mindezekből, ám számtalan humoros jelenet adódik mindezen helyzetekből.

Mégis, Macy úgy tűnik, olyan csapatot talált, ahol jól érzi magát, ahol őt is befogadják, ahol nem kell megfelelnie elvárásoknak, ahol teljességgel önmaga lehet. A természetével, személyiségével, a gondolataival, a fájdalmaival. Ez nem csoda, hisz Delia, a mindig vidám, mindent megoldó, épp' második babáját váró, de még nagy pocakkal is partyról partyra járó, s ott az étkeket, italokat biztosító, Macyvel egykorú unokaöccsökből, unokahúgokból álló csapatát mesterien koordinálna. Ő tipikusan az a zseni, aki a már jelzett és rendszeres káosz felett mindig képes uralkodni - előbb-utóbb. Macy pedig a fiatalokkal, a jó útra tért Wessel, a csudabodár Kristy-vel, a mogorva Mónikával és a világvége-őrült Berttel - igen jól kijön. Olyan barátokra talál bennük, s különösen Wes személyében, akiknek híján volt a korábbiakban.

Szokták mondani, hogy ha egy könyvben/filmben/darabban van egy pisztoly, akkor az el is fog sülni. Kicsit "tökéletesítve" ezt, ha egy könyvben van robbanásveszélyes helyzet, akkor ott lesz is robbanás.

Bár Macy a "tökéletes világból" szemlélve már erősen rálépett a "romlás  útjára", anyja még mindig csak a munkájával foglalkozik; vagyishogy nem teljesen. Mivel nem igazán tetszik neki Macy megváltozása, munkája Delia csapatával, ezért beveti az anyai szigort. Macy nem elvetemült kölyök, hanem csak egy fájdalmakkal is küszködő átlagos tinédzser, ezért anyai szemmel nézve a szigor eredményre vezet. Macy nem lóg együtt többet a csapattal, ami azonban további fájdalmakat szül benne.

Mégis, amikor anyja feje felett épp' a legfontosabb esemény előtt összecsapnak a hullámok, Macy gondoskodása és Delia profi partyszerviz lebonyolítási gyakorlata kihúzza őt a pácból, s élete legnagyszerűbb partiját adja a remélhetőleg leendő új lakásvásárlóknak.

No és persze a szerelem sem marad el a történetből, .....

Szóval, komoly fenntartásaim voltak Sarah Dessen könyvével kapcsolatban, mind a téma, mind az ifjúsági besorolás miatt, ám egy rendkívül üdítő, kedves olvasmányban volt részem.

Sarah Dessen ezt a tizenévesek számára különösen nehéz időszakot, a tökéletességgel szembeni viszonyulást, valamint a szülő elvesztését sokszor felnőtteket is komolyan megviselő élethelyzetet rendkívül érzékletesen és szemléletesen mutatja be.

A történet jól felépített, kerek, a szereplők kidolgozottak, a szövegezés pedig olvasóbarát; nem csoda hát, hogy igen hamar "kivégeztem" a könyvet. Jó volt olvasni, nem akartam megszakítani az olvasást, olvastatta magát a könyv.

Már a történet közben is sokszor eszembe jutott, hogy a mondanivalót, a cselekményt filmen is nagyon jól lehetne ábrázolni, amit Sarah Dessen szavakkal tökéletesen megtett.

Vitriolos pennára e könyvnél nincs szükség, ugyanakkor a könyv címét  nem tudom használni a könyv jellemzésére. Szóval, sajnos nem tökéletes a könyv. A bosszantó ebben pedig az, hogy a hibák viszonylag egyszerűen kiküszöbölhetők lettek volna. Az egyik hibának azt tartom, hogy a magyar kiadás nagyon a tökéletességre helyezi a hangsúlyt, pedig a könyv ennél többre fókuszál. A másik, ennél sokkal jelentősebb probléma pedig az, hogy a könyv hemzseg az alapvető helyesírási hibáktól. Ez utóbbit mindenképp célszerű lett volna kiküszöbölni, különösen, hogy a könyv épp annak a  korsztálynak szól, akik még tanulják, hogyan is kell helyesen írni.

Összességében azonban egy nagyon kedves  történetben lesz része annak, aki bizalmat szavaz Sarah Dessen Tökéletes című könyvének.

A könyv fülszövege, a Molyos értékelés, egyéb olvasói véleményekkel és idézetekkel itt érhető el.

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2010
Fordító: Bosnyák Viktória
Eredeti cím: The Truth about Forever

Szerző: Taxina  2011.03.14. 19:14 Szólj hozzá!

Egyszer eljön annak az ideje, hogy visszatekintsünk – még életünk derekán. … hogy mit látunk, az erősen személyfüggő. Akárhogyan is, de a cél nem a múlt kutatása lenne, hanem a még előttünk álló idő értékes eltöltése.

James Hollis: Az élet második fele

Animus Kiadó

 

“Az élet törékeny, úgyhogy érdemes megállni és belegondolni, hogyan fogjuk érezni magunkat, amikor halálos ágyunkon visszatekintünk az életünkre, és azt a következteteést vonjuk le, hogy igazán soha nem mertünk előjönni a félelem miatt.”

Elolvasva a fülszöveget sokan juthatnak arra a következtetésre, hoyg ez a könyv még nem nekik való, nem olyan “öregek” még ők, hogy e könyv célközönségei legyenek. Hogy miért is? Nos, lássuk:

Általában negyven-hatvan éves kor között bekövetkezik egy „lélektani perspektívaváltás” azáltal, hogy végigtekintünk addigi életünkön, számot vetünk eredményeinkkel és kudarcainkkal. James Hollis, jungiánus pszichoanalitikus úgy gondolja, hogy ilyenkor kezdődik az élet második fele, amely új lehetőségeket hordoz. A szerző felteszi mindazokat a fontos kérdéseket, amelyeket megválaszolva világosabb fejjel, érettebb pszichével folytathatunk egy teljesebb életet. Ahogy a könyv előszavát jegyző Beata Bishop fogalmaz: “Az élet második fele az aratás ideje, és a magvetésé is, mert autentikus belső lényünk csak az életközéptől kezdve tud igazán felszabadulni és kibontakozni.”

Alapvetően nem rossz a fülszöveg, abban azonban igen, hogy nem pusztán a 40-60-as korosztálynak szól.

Bárki kézbe veheti természetesen, de mondanivalója – a szerző többszöri utalása szerint is – leginkább azoknak szól, akik a harmadik X-et már betöltötték. Mindegy, hogy épp’ csak vagy lassan már kétszeresen is. A szerző pszichoterapeutakénti paktizálása során szerzett tapasztalatai, ismeretei, kutatásai nyomán tesz fel, illetve válaszol meg kérdéseket, s ezek mindazoknak hasznos információkkal szolgálhatnak, akik valaha is “megálltak, visszatekintettek” és próbáltak erőt meríteni, következtetéseket leszűrni, s mindebből lehetőleg profitálni e merengésből a jövőre nézve.

A visszatekintés sokszor feszültséggel teli depresszív, netán önmagunk ostorozásával párosul, ám vannak olyanok, akik számára a nyugodt hátradőléssel, a vállveregetéssel, Well done, boy!  érzéssel párolsul(hat).

Nem vagyunk egyformák, más és más életutat járunk be, különböző lehetőségekkel élünk, vagy épp’ hagyjuk kihasználatlanul azokat; sokszor magunk sem értjük miért.  Sokan ugyanabba a helyzetbe kerülünk munkában, szerelemben, máshol, még akkor is, ha az előző helyzet során fájdalmas tapasztalatokra tettünk szert. Ha más nem is, de lelkünk mindeközben folyamatosan sérül… Úgy tűnik nem tanulunk saját hibáinkból sem. Vagy mégis?

Hollis szinte a születés pillanatáig visszatekintve elemez élethelyzeteket, melyek sokak számára válaszolhatnak meg miérteket. Pszichológiai (jellegű) könyvként alapvetően racionális ok-okozati összefüggések révén mutat rá egyes dolgokra, ad magyarázatot az emberek időnként erősen irracionálisnak tűnő viselkedésének, döntéseinek hátterére. Éppúgy kitér az önmagunkban zajló belső vívódások, mint a környezetünkkel előforduló konfliktusok kémiájára is.

A tudományos racionalitás ellenére – vagy épp’ pont azért - a terápiák kapcsán többször jelenik meg a valóság és az álom összefüggése; vagyis az, hogy álmainknak nagyon komoly összefüggése van létünkkel és lényünkkel. Több páciensnél is megjelent, hogy olyasmire hívta fel az álom a figyelmet, amellyel maga a páciens, az álmodó sem volt tisztában; pl. nem voltak tudatában, hogy mindennapi nehézségeik, kudarcai olyan dologgal is összefüggésben vannak, amire nem is gondoltak volna, vagy épp’ mely múltbeli – akár gyermekkori – esemény, benyomás hat ki még évtizedek múlva is az életükre.

“Amíg nem tudatosítjuk azérzelmileg telített múltunk e töredékeit [minták, ismétlődések], amíg párbeszédet nem kezdünk velük, és meg nem figylejük, milyne hatást fejtenek ki az életünkre, addig soha nem tehetjük olyanná az életünket, amilyenné szeretnénk.”

Bár egy pszichológiai tárgyú könyv sohasem könnyed szórakoztató irodalom, mégis Hollis úgy vezet végig bennünket az önmagunk, munkahelyi, baráti és intim kapcsolataink során felvetett kérdéseken, hogy az elgondolkozás és a “tényleg!” felismerések sokaságán át, észre sem vesszük, s máris a végén járunk.

Az érintett kérdések közül leginkább kiemelendőnek a depresszióval kapcsolatos fejtegetéseket tartom.

Egy egész élet sorén biztos, hogy mindenki egyszer avgy többször kerül(t) depresszióba. Belénk ívódott, hogy a depresszió nem jó, káros, azt gyógyszerekkel vagy  máshogy, de kezelni kell. Hollis is hosszan szól  depresszióról; azonban egészen másként, mint szokás.

“… a depresszióból kivezető út a depresszión át vezet. … Csak a tudatos energiák már értékek szolgálatába állításával lehet kijönni a depresszióból.”

Arra hívja fel a figyelmet, hogy a depressziónak mindig van üzenet. Olyan üzenete, amely ha megértjük csakis előre mutat, ahogy írja, “… a szorongás az életbe vezető út díja.”

Összességében a könyv hasznos infomációkkal szolgálhat azoknak, akik életük eddigi részét kudarcnak, kevéssé sikeresnek élik meg, ám  úgy vélem komoly mondanivalókkal szolgálhat azoknak is, akik elégedettek magukkal, életükkel. Emellett igen sok irodalmi és tudományos párhuzammal, hivatkozással szövi át mondanivalóját Hollis; így szépszámmal bukkannak fel Nietzsche, Sartre Tolsztoj, Szókratész, Szophoklész, Rilke, Pascal, Maugham, Milton, Kafka, Goethe idézet, nem említve Jungot, akinek szellemében a könyv született.

“… a Világegyetem urát nem kötik szerződések…”

A könyv fülszövege, a Molyos értékelés, egyéb olvasói véleményekkel és idézetekkel itt érhető el.

Kiadó: Animus Kiadó
Kiadás éve: 2009
Fordító: Turóczi Attila
Eredeti cím: Finding Meaning in the Second Half of Life

Szerző: Taxina  2011.03.06. 20:22 Szólj hozzá! · 5 trackback

Címkék: pszichológia animus byblos taxina

Pőrén, naturálisan, romantikázva, elmesélősen, dokumentaristán, drasztikusan, melankólikusan, színesen, vágykeltően, izgatóan, szinpadiasan nyúlt a témához Eve Ensler. Ahhoz a témához, ami mai világunkban, a prüdantéria mindinkább lebomló falai között is még mindig sokkal inkább tabu, mint az élet szerves része. Aki beszél róla, mocskos, szexista, aki nem beszél róla, …., nos sokféle lehet.

Eve Ensler: A Vagina Monológok

Nyitott Könyvműhely

 

Egy biztos, a vagina az élet része. Vagy akár mondhatnánk, az élet eredője.

Pedig bizonyosan számos nő életét, magához és a férfiakhoz való viszonyát megváltoztathatná, jobbá tehetné, ha beszélne róla, hallaná, tudná, hogy mások milyen gondolatokkal vannak róla, kinek, milyen története van, milyen felfogások, vélemények ismerhetők meg.

Mégis, még a XXI. században is sokkal inkább megbontánkoztató, ha valaki(k) nyíltan zászlójukra tűzik, mint témát.

Bátor, rendhagyó írás Eve Ensler könyve, melynek meg kellett jelennie. Ha ledönteni nem is képes az évezredek során emelt falakat, jónéhány téglát kiverve egyre inkább látható és áttekinthető lesz s talán sokak életét teszi, teheti jobbá egy sokszor nem kellemes mítosszal belengett témáról lerántott lepellel.

Mindezek ellenére, mint irodalmi mű, nem talált utat hozzám a könyv, pedig tudom, hogy Magyarországon is éveken át játszották sikerrel a mú alapján színre vitt darabot. Volt néhány vers és történet, amely megállná a helyét az irodalom mezején is, ám a többségét nem éreztem ilyennek. Ezek sokkal inkább “belemondom az arcodba, hogy ilyen is van és meg kell tudnia mindenkinek” érzést váltott ki belőlem.

Sokat gondolkoztam azon, hogy hogyan kellett volna (lett volna célszerű) összeállítani a kötetet, hogy, mondjuk, az olvasás után hozzám hasonló érzésekkal bíró olvasókhoz is eltaláljon.

Sokadik nekifutásra sem találtam választ erre.

Nem, mert Einsler célja egyértelműen a figyelemfelhívás volt. Ha pedig ez a cél, akkor meg kell döbbenteni az olvasókat. Olyat kell írni, mely nem hagy senkit érintetlenül, senki számára sem marad semleges. 

Talán ezért is, egyensúlytalannak éreztem a könyvet, mert bár a nemiség és a női nemiség sokak számára még mindig tabu, szükséges rossz, nem-szeretem és szégyelnivaló dolog, hiszem, hogy évről évre többen vagyunk, akik ezzen a nőiességük, nemiségük egyik legfontosabb szervével, a vaginájukkal ki vannak békülve, nincsenek frusztrációik miatta, stb. A könyv ezzel szemben többségében olyan nők elbeszléseit, verseit mutatja be, aki nem vagy csak kevéssé tudják megélni női voltukat, akik erőszak áldozatai lettek, akik számára a vagina pusztán a létfentartás szükségszerű eszköze. 

Nem hiszem, hogy a többség így érez.

De akárhogyan is gondolkodok, megint csak oda lyukadok ki, hogy szolidabb, kevesebb megdöbbentő szövegezéssel, ezzel a témával nem igazán lehetett volna felébreszteni a nők, s az emberek tudatosságát, téma irányti nyitását.

Még nem tudom hova tenni Eve Einsler könyvét. Az biztos, hogy ez olyan mű és olyan téma, amit oda kell vinni az olvasókhoz, hallgatókhoz, nézőkhöz.

Egy kis ízelítő gyanánt hallgassatok bele a színi előadásba Udvaros Dorottya tolmácsolásában:

A könyv fülszövege, a Molyos értékelés, egyéb olvasói véleményekkel és idézetekkel itt érhető el.

Kiadó: Nyitott Könyvműhely
Kiadás éve: 2010
Fordító: Bozai Ágota, Tandori Dezső, Debreczeni Júlia, Pordán Ferenc, Szurdi András
Eredeti cím: The Vagina Monologues

Szerző: Taxina  2011.03.06. 20:19 Szólj hozzá!

Címkék: vagina monológok amerikai irodalom nyitott könyvműhely byblos eve ensler taxina

Mindannyian igyekszünk megtalálni a boldogságot, miközben életünk szinte minden területén szükségszerűen igazodunk környezetünkhöz kisebb-nagyobb mértékben.

Akárhogyan is, de egy medvekutató is így tesz....

András László: Egy medvekutató feljegyzései

Nyitott Könyvműhely

 

 

 A kaméleon különleges teremtménye világunknak.

A kaméleon képes változtatni a színét, kezeivel és lábaival kapaszkodva, hosszú fogófarkát az ág köré tekerve képes egy ágon mozdulatlanná merevedni anélkül, hogy elveszítené egyensúlyát. Képes egymástól függetlenül mozgatni a szemeit, és ezáltal két különböző képhatást észlelni egyszerre. Ha kell, teste alakjának változtatására is képes: lehet széles illetve karcsú. Tulajdonképpen képes tökéletesen igazodni éppen aktuális környezetéhez annak érdekében, hogy hosszú, akár 30 cm-es tapadós végű nyelvével élelmet szerezzen, vagy akár megvédje magát a rá leselkedő veszélytől.

Cselekményleírást tartalmaz!

Bár egy medvekutató nem kaméleon, de a „kaméleoni” tulajdonságok nagyon is hasznára válnának. Hosszú, tapadós nyelv, fogófarok és képhatású szemek híján is, megpróbál a lehető legjobban igazodni a környezethez, hogy megfigyelhesse kutatása tárgyát: a medvét. ... és persze kialakítja a saját szokásait is, hadd ismerje meg a medve is őt. Cseppet sem könnyű munka ez, még akkor sem, ha sokszor hosszas egyedülléttel, nomád körülmények között végzett kemény munkáját élvezi, s munkássága révén méltán kerülhet be neve az elméleti és az alkalmazott medvészet tudományába.

De még egy medvekutatót is elér a végzet.

… mert időnként egy medvekutató is jár társaságba, konferenciákra. S bár ott sem tudja teljesen levetkezni vérébe ivódott kaméleoni viselkedését, Ámort mindez nem érdekli. Hősünk pedig szerelmes lesz, s szerelméért téli álomra szenderíti medvekutató énjét.

S nem is sejti, hogy milyen nagy hasznára szolgálnak a korábbi munkájánál elengedhetetlen készségek.

 

A magány után beilleszkedni a közösségbe sohasem könnyű. Ha ezt a feladatot az államigazgatás szokásos munka- és mikrokörnyezetében kell abszolválni, nyugodtan mondhatjuk, hogy nehezített terepen kell helytállnia. Ám oly észrevétlenül sikerül ténykednie nap mint nap, hogy csak nagyon kevesen tudnak létezéséről, s még kevesebben arról, hogy ki is ő. Pedig mint jó és tapasztalt medvekutató ő itt is kialakította szokásait, hogy megismerhessék őt is  a többiek.

Talán épp ezek azok a körülmények, amelyek mások számára különlegessé teszik személyét. Van aki saját számlájára megpróbálja kihasználni, mások pedig óvatos távolságtartással próbálnak közelíteni hozzá. Ez a különös egyveleg pedig nagy évű karriert eredményez neki.

Ám mire felocsúdik, már ismeretlen saját maga számára is, s kétségbeesetten próbálja felébreszteni a szunnyadó medvekutatót….

Különös könyvet vesz kezébe az, aki bizalmat szavaz András Lászlónak és könyvének. Ám ha megteszi, különleges olvasmányélményben lesz része.

A képzelet világából induló történet észrevétlenül csap át a veszedelmesen realisztikusba. Mire észreveszed, már szinte magad is egy hivatal folyosóin, irodáiban baktatsz, s része és részese vagy az államigazgatásnak, miközben váltakozik benned a síró- és a nevetőgörcs mialatt kétségbeesetten próbálod különválasztani az írói fantázia szüleményét a híradásokon keresztül naponta ránk zúduló botrányos valóságtól. De nem sikerül.

Olyan főhőssel van dolgunk, akiről mindenki tudja, érzi, hogy nagy tudású és intelligens, ám sajátos gondolkodásmódjának és hihetetlen szarkasztikus kifejezésmódjának valamennyi üzenete csak a hozzá méltókhoz jut(hat) el.

Mire a könyv végére érsz, tudod, hogy az „első könyves” státusz nem jelent semmit. Tudod, mert már az első mondatoktól tapasztalhatod, hogy alaposan és nyelvileg is körültekintően megírt könyvről van szó. Mesterien bánik a szavakkal, mondatokkal a szerző, amit az is hűen tükröz, hogy szinte abban a világban érezheted magad, ahol épp a jelenet játszódik. A természet fantáziavilágában, vagy épp a hivatalban.

Nagyon kellemes kikapcsolódást jelentett számomra a könyv.

Olyan ez is, mint a kaméleon.

Tapadókorongos nyelvét  lapjait meglendíti, s berántja az olvasót.

 

 

A könyv fülszövege, a Molyos értékelés, egyéb olvasói véleményekkel és idézetekkel itt érhető el.

Kiadó: Nyitott Könyvműhely
Kiadás éve: 2010

Szerző: Taxina  2011.03.06. 20:01 Szólj hozzá!

Címkék: magyar novella nyitott könyvműhely byblos taxina

Steinbecktől mindenki mesterművet vár. Mesterművet, amely elgondolkodtat, magával bilincsel, felkavar, nem hagy nyugodni. Várakozással veszel kezedbe egy Steinbeck könyvet. Elvárásaid vannak.

John Steinbeck: Rosszkedvünk tele

Aranytoll kötetek - Könyvmolyképző Kiadó

 

Ha ez nem így van, ha még  nem ismered fő művét, az Édentől Keletre című könyvet, hát nyugodtan kezdj a Rosszkedvünk tele regénnyel a Steinbeck műveivel való ismerkedést.

Cselekményleírást tartalmaz!

A regény középkorú hőse, Ethan látszólag boldog harmóniában él családjával, ám szenved attól a státusztól, ahová jutott. Kitörni azonban képtelen belőle. A körülmények összhangja és saját vívódásai azonban végül meghozzák gyümölcsüket, és néhány üzletpolitikai húzással sikerül a vagyonosodás útjára lépnie.

John Steinbeck hőse, Ethan azonban megbukik ezen az úton. Elsősorban saját maga lelkiismerete előtt. A Nobel-díjas író utolsó műve egyszerre hiteles társadalomábrázolás és sajátos önjellemzés is. Az író kemény ítéletet mond a meggazdagodás amerikai mítosza felett.

Steinbeck, a modern amerikai irodalom egyik csillaga régi ismerőse a magyar olvasóközönségnek, s most hosszú évek után a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából ismét kezünkbe vehetjük az immár új, igen tetszetős és minőségi kiadású regényt.

A szereplők tiszta karakterek, bár jóval kevésbé kidolgozottak, mint korábbi, ismertebb és elismertebb műveiben. A kisváros szürke, poros, amolyan  tizenkettő egy tucat amerikai kisváros. A cselekmény - cselekmény? -, a történések lágy folyása pedig hű képet fest egy amerikai kisváros embereiről és erkölcseiről, arról a légkörről, amelyben bűn szegénynek maradni.

De csak addig érzi rosszul magát Ethan, míg rá nem érez, a másik, a többiek gyengéire. Vajon miért fedi titok a kisváros polgárai sikeressé válásának útját? Vajon minden olyan szép, mint látszik külső szemlélő számára?

Ethan a szemünk láttára változik át semmitől vissza nem rettenő, senkit és semmit nem kímélő karakterré, miközben kifelé szinte mindenkivel szemben megőrzi a becsületes, sorsába beletörődő, azzal elégedett átlag amerikai polgár látszatát. Mindenkinek van vaj a füle mögött. Ezt jól tudja ő. S ezt jól ki is használja. Vajon sikerül elérnie minden célját? Sikerül megváltoztatnia, boldoggá tennie a maga, s családja életét?

Szóval, ha most ismerkedsz Steinbeckkel, akkor ez megfelelő könyv lehet számodra. Akkor íve lesz Steinbeck munkáinak, lentről haladhatsz felfelé, s remekművei fel fogják tenni számodra életművére a koronát. Ha már ismered Steinbecket korábbi művei révén, akkor a levert limbóléc esetét fogja jelenteni ez a könyv. Jóllehet éppúgy elégedetlen leszel, mint az irodalomkritikusok és más olvasók, akik erősen támadták a könyvet. Olyan nincs, hogy valaki mindig zseniális. De attól még szerethetjük.

A könyv fülszövege, a Molyos értékelés, egyéb olvasói véleményekkel és idézetekkel itt érhető el.

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2010
Fordító: Réz Ádám
Eredeti cím: The Winter of Our Discountent

Szerző: Taxina  2011.02.06. 09:05 Szólj hozzá!

Címkék: amerikai irodalom könyvmolyképző steinbeck byblos taxina

Nehéz objektíven írni a Nudzsúd történetéről szóló könyvről. A könyv tulajdonképp  egy dokumentumregény egy kislányról, aki férjével, a családjával, a kultúrával, s persze önmagával hosszú küzdelmet vívva tíz éves korára már elvált asszony lett. Neki sikerült.

Nudzsúd vagyok, 10 éves, elvált asszony

Nyitott Könyvműhely

Nehéz írni még akkor is, ha voltak már többen, pl. Betty Mahmudi is, akik a közel-keleti kultúrákban még ma is meglevő,  a nőket a férfiaknál jelentősen alacsonyabb rangúnak, szinte árucikknek vagy tárgynak tekintő hagyományos családi környezetbe bevezették más kultúrák olvasóit. S bár Betty Mahmudi könyve óta több mint 20 év telt már el; e kultúrákban állni látszék az idő.

A Nyitott Könyvműhely 2010 évi kiadványa, amely "Nudszúd vagyok, 10 éves, elvált asszony"  címmel jelent meg, tulajdonképpen egy dokumentumregény egy kislányról, akit a jemeni hagyományoknak megfelelően igen korán férjhez adtak, akivel férje folyamatosan erőszakoskodott, s akinek mégis volt ereje és bátorsága szembeszállni a kultúrával, miközben persze önmagával is hosszú küzdelmet vívott.

A hagyomány, a történelmileg kialakult kultúra nagy úr, különösen az arab világban. Ám annak ellenére, hogy a világ vérkeringésében, politikai, gazdasági áramában aktívan benne vannak, tanult és a nyugati értékrendet is ismerő és gyakorló arab emberek sokasága tér vissza évről-évre szülőhazájába, s otthon, mintha minden addigi törlődne.

Persze egy fecske nem csinál nyarat és senki sem piszkít szívesen a saját fészkébe, mégis Nudzsúd történetén át a könyv minden soránál az jár az olvasó fejében, hogy fel kell lépni, küzdeni kell az ilyen tradíciók ellen. 

Hiába vannak helyi törvények arra, hogy a hasonló 9-10 évesen férjhez adott  lányokhoz férjük a gyerek 15 éves koráig nem nyúlhat, ha nincs aki a törvény szerinti védelmet a valóságban is megadhatná nekik.

Hogy a szüleik megadhatnák neki? Például azzal, hogy nem adják férjhez? Igen ez megoldás lehetne. Mégis, a tanulatlanság, a szegénység határozza meg a cselekedeteket, s nem a lelkiismeret vagy a racionalitás. Ha a szülők szintén követendő hagyománynak tekintik a korai férjhezadást, ha a nász csak üzlet, melynek révén néhány nap élelemre rugó ellenérték fejében a bevétel mellett megszabadulhatnak egy éhes szájtól, akkor elképzelhetjük, hogy Nudzsúd későbbi visszakerülése a családi házhoz sokkal inkább tragédia a család szempontjából, semmint öröm vagy védelem.  Valóban jó-e Nudzsúdnak a hazajutás, ha szülei közben bocsánatért esedeznek a férj felé, amiért hibás árut sóztak rá, vagy szégyelnie kell magát még bátyjai előtt is, mert sorsa nemzetközi érdeklődést váltott ki?

Vajon mit érez az az anyai szív, akinek a lányával mindez megtörténhetett? A "nyugati" nem arab világban valószínűsíthetően adandó választ ismerjük. De mit válaszol Nudzsúd anyja? Nem tudjuk. 

Bár Nudszúdnak nem sok ismerete volt a világból, ráadásul egy egész más vidékre költözött a férjével, így szinte vakon vágott bele abba, hogy kitörjön, hogy megváltoztassa sorsát.

A Mahmudi könyvből megismert, hagyományoknak szembeszegülőket figyelmen kívül hagyó, erősen összefonódott hivatali és igazságszolgáltatási rendszerrel szemben Nudzsúdnak szerencséje volt, hogy azonnal olyan bíróba, majd az ő révén egy ügyvédnőbe is botlott, aki maga is üldözendőnek tartja a kislánnyal történteket. Innen pedig szerencsésen folytak a dolgok - jogilag -, s Nudzsúd hamarosan megszabadult férjétől.

Felmérések szerint még  ma is mintegy 50%-ra tehető azon arab kislányok száma, akiket 8-12 éves korukban férjhez adnak, s akik ezáltal potenciálisan ugyanazt a sorsot kénytelenek elszenvedni, mint Nudzsúd.

S bár Nudzsúd története néhol túl felnőttesnek, tudatosan médiára írtnak, máshol pedig gyermekiesen naívnak, egy tízéveshez illeszkedőnek tűnik, mégis úgy vélem, papírra kellett vetni a történetet. Ha csak egyetlen gyermek sorsa jobbra fordítható a könyv visszhangja nyomán, akkor már nem volt hiábavaló az egész.

Nudzsúd után, sajtóinformációk szerint, további gyereklányok válhattak el férjeiktől. Emellett megváltoztatták a jogszabályokat is; a gyereklányok házasságának korhatárát is 17 évre, a fiúkét 18-ra emelték, illetve egy bíró írásos engedélye is szükséges a házasságkötéshez. Persze mindez semmit nem ér, ha továbbra sem tudnak érvényt szerezni a szabályoknak, s ha azok, akiket mégis házasságra kényszerítenek e kort megelőzően és hasonlókat kell átélniük, nem kaphatnak majd valós védelmet az erőszakkal szemben.

Szeretném azt gondolni, hogy Betty sorsa valóban jobbra fordult és más életutat jár majd be, mint ami körülményei nyomán várható; a szülői házba való - férjéhez képest mindenképpen örömteli - visszatérése önmagában sajnos kevés esélyt ad erre.

Jó lenne, ha ilyen és hasonló könyvek nem látnának napvilágot évről-évre. Jó lenne, ha nem kellene, hogy ilyen és hasonló kiadványok hívják fel a világ figyelmét az ilyen szörnyűségekre. Mégis, mindenképpen remélem, hogy Nudzsúd könyve sokak számára nyújt reményt és segítséget sorsuk jobbra fordításához.  

 

A könyv fülszövege, a Molyos értékelés, egyéb olvasói véleményekkel és idézetekkel itt érhető el.

Kiadó: Nyitott Könyvműhely
Kiadás éve: 2010
Fordító: Tótfalusi Ágnes
Eredeti cím: Nudzsúd ali, Delphine Minoui

Szerző: Taxina  2011.02.02. 08:27 Szólj hozzá!

Címkék: erőszak arab világ nyitott könyvműhely korai házasság byblos taxina dokumentumregény nudzsúd

E könyv minden nő számára hasznos útmutató. Ezt forgatva kiderül, hogyan álljunk helyt az üzleti életben, miközben teljes életet élünk, élvezve annak minden percét.

Mireille Guiliano: A francia nők karriert csinálnak - Munka, értelem és érzelem

Athenaeum Kiadó

 

 

Mireille Guiliano nevét ma már sokan íróként ismerik, pedig ő egyike a világ azon női menedzsereinek, akik az üzleti élet farkastörvényei között is megőrizték nőiességüket és emberségüket. Persze ez biztosan nem egyedi, ezt minden bizonnyal sokan mások is elérték, mégis, alig hallani olyanokról, akik mindezek révén stílust és márkajegyet teremtettek volna önmagukból.

Neki ez is sikerült.

Ma már őt tekintik a francia női bölcsesség legfőbb papnőjének.

Első találkozásom az írónővel a Magyarországon is megjelent legelső, „A francia nők nem híznak” című könyve révén történt.

Bár a táplálkozás, életmód, fogyókúra triumvirátusa erősen elcsépelt és sablonos ma már, neki sikerült úgy formába önteni tapasztalatait és tanácsait, ami élvezetes olvasmánnyá tette a könyvet.

Az Atheaneum Kiadó által 2010-ben megjelentetett „folytatás”, „A francia nők karrier csinálnak” folyatja ezt a vonalat, így akik megszerették az írónőt, most sem csalatkoznak. A könyv alcíme – Munka, értelem és érzelem – hűen visszaadja mindazt, amire az olvasó számíthat. Olyan olvasmányélménnyel gazdagodhatunk e könyv által, amely az üzleti és marketing kérdések, illem, etikett, protokoll világa mellett praktikus és kivitelezhető életvezetési okosságokkal látja el az olvasót, amelyek révén bárki harmonikusabbá teheti hétköznapi miliőjét.

Megismerhetjük Mireillet az elismert menedzsert, a munkaadót, a marketing- és kommunikációs szakembert, a világpolgárt. Meg Mireillet a finom és érzékeny nőt, az asszonyt, aki próbál egyesúlyt teremteni élete minden területén, aki igyekszik szellemileg és testileg egyaránt kiegyensúlyozott életet teremteni.

Szerencsés és rendkívüli élete volt (van), mégis már korán megtanulta, hogy semmit sem ér a pénz, az üzleti siker, a csili-vili élet, ha az ember nem boldog. Az élet savát-borsát azok az apró trükkök adják, amelyek megszínesítik a mindennapokat, amelyek elégedetté és boldoggá tesznek. … s ezek néha hihetetlen apróságok.

Persze felvetődhet a kérdés, hogy mennyiben adaptálhatók egy, mondhatni, világszínvonalú és persze világszínvonalon élő üzletasszony praktikái a mi hétköznapjainkba?

Hisz’ ég és föld választja el a két világot.

Ő azonban át tudja adni úgy a tudását, tapasztalatait, hogy többségénél fel sem merül, hogy nem kivitelezhető a mi hétköznapjainkban.

Persze neki sok-sok olyanban is része volt, amiben sokaknak egy egész életben sem adatik meg, mégis, ezek a sztorik nem teszik hiteltelenné a leírtakat, inkább kuriózumként hatnak.

Amint azt már megszokhattuk Mireille-től, ebben a könyvben is kapunk néhány ízletes és különleges receptet; ezúttal komplett menü formájában.

Mireille Guiliano könyveit azért is szeretem, mert sugárzik belőle az optimizmus és az az elegancia és báj, amit ez a hölgy képvisel. Jól ír, jól felépített, gondosan megszerkesztett kiadvánnyal van dolgunk. Szívesen fogom kezembe a könyveit.

Ez a könyv pedig egészen különleges.

A leírtakon keresztül olyan üzleti, marketing, kommunikációs, kapcsolatteremtési és életvezetési ismeretek és ötletek birtokába is juthatunk, amelyek így csokorba szedve nem lelhetők fel a legjobb szakmai könyvekben sem.

Bár a könyv 2009-es megjelenését követően hamar – 2010-ben – kiadásra került magyar nyelven is a könyv, nálunk azért még mindig újdonságnak tekinthető.

Mégis, máris itt a folytatás. Mireille Guiliano „A francia nők nem híznak” című remeke „munkafüzete” 2010. áprilisában jelent meg Franciaországban, s csak bízhatunk abban, hogy az Atheaneum jóvoltából ez a könyv, vagyis az írónő élete újabb mozaikjaival tarkított, a mintegy 150 egyszerű és nagyszerű receptet tartalmazó Szakácskönyv is hamarosan megjelenik a magyar könyvesboltok polcain.

A könyv fülszövege, a Molyos értékelés, egyéb olvasói véleményekkel és idézetekkel itt érhető el.

Kiadó: Athenaeum Kiadó
Kiadás éve: 2010
Fordító: Farkas Veronika
Eredeti cím: Women, Work and the Art of Savoir Faire; Business sense and Sensibility

Szerző: Taxina  2011.01.26. 21:19 Szólj hozzá!

Címkék: üzlet karrier életmód byblos taxina mireille guiliano

Érzelmeink mindenkor befolyásolják cselekedeteinket. Mégis, sokszor kívánjuk, hogy bárcsak tudnánk hideg fejjel gondolkozni, melankóliánk tovaszállna, s csak a boldog percek töltenék ki életünket.

A negatív érzelmeknek sokkal nagyobb jelentőségük van a boldogság és az egyensúlyi állapot elérésében, mint azt gondolnánk. A Tericum Kiadó újdonsága éppen ebbe a világba vezeti be az olvasót.

Mérő László: Az érzelmek logikája

Mérő László nevével először egy irodalomjegyzékben találkoztam. A jónevű intézmény top menedzserek számára szervezett üzleti coach képzésének mintegy 50 könyvre kiterjedő kötelező irodalmából, a pszichológia, szociológia és menedzsement terület számos, világszerte is ismert és elismert szakértői könyvei mellett  kb. 5 könyv szerzője volt ő.

Éppen ezért rendkívül örültem, hogy a Tericum Kiadó 2010 végén Mérő László egy újabb könyvével, "Az érzelmek logikája" című könyvvel rukkolt elő.

Az első találkozásomat követően már megkülönböztetett figyelemmel olvastam korábban Pozvai Zsolt Kávé habbal című "beszélgetős" könyvének "A XXI. század embere" című részletét is, amelyben e témát Mérő László Réz andrás esztétával és Szórád József üzletemberrel vitatta meg. Már ott is, akkor is magával ragadott a stílusa, a gondolkodás- és látásmódja, és nem utolsó sorban a rendkívül széles és egy-egy téma mélységére is kiterjedő tájékozottsága.

Szóval, Mérő László valamennyi könyve hipp-hopp  felkerült a kívánságlistámra; sajnos csak arra és nem a várólistára, mert beszerzésük elérhetőség hiányában nehézségekbe ütközött.

Mindezek után kíváncsiságom Mérő László újabb könyve, "Az érzelmek logikája" iránt érhető volt.

Amint az már a címből is kikövetkeztethető, pszichológiai témájú könyvvel van dolgunk. Persze most legyinthetnénk, hogy már megint egy ilyen, hisz lassan Dunát lehet rekeszteni a  pszichológiai témájú könyvekkel, annyi kapható és annyiféle elérhető bármilyen téma iránt érdeklődik valaki, és bármilyen szinten - hétköznapi vagy tudományos alaposságú.

Mégis, úgy vélem, hogy Mérő László könyve nem "egy a sok közül".

Miért?

Mert nem pusztán véleménykifejezés jelenik meg a könyvben.

Mert választott témáját rendkívül alaposan kidolgozta, álláspontját számos hazai és nemzetközi kísérlet, kutatás eredményeivel  is alátámasztotta, vagy épp' cáfolta más szakemberek állítását, következtetését, vagy épp' mutatta be és vezette le korábbi évek mára már túlhaladottá vált álláspontjából a mait.

Mert hihetetlenül olvasmányos és követhető, érthető még laikusok számára is, miközben a kidolgozás tudományos alaposságú.

Mert olyan témákat is vizsgál a témakörön belül, amelyeket a hasonló könyvek általában nem szoktak - pl. közgazdaságtani vontkozások, valamint az üzleti élet vagy a munka terén megjelenő szempontok, alkalmazási lehetőségek .

Mert minden egyes fejezet magán viseli azt a bizonyos "Mérő"-s védjegyet.

Hogy mi ez a védjegy?

Mindaz, amit Mérő Lászlót Mérő Lászlóvá, mint márkanévvé tesz: ahol a pszichológia tudományos alapossága ötvöződik a matematikus logikus gondolkodásmódjával, valamint az üzletember racionalitásával és rendszerszemléletével.

Node lássuk, miként mutatja be a könyvet a fülszöveg:

„A szívnek megvannak a maga indokai, amelyeket az indokló értelem nem ismer” – írta Blaise Pascal mintegy négyszáz évvel ezelőtt. Azonban a modern pszichológiai kutatásoknak köszönhetően meglepő felfedezés született: az érzelmek a logikus gondolkodásban is jelen vannak, sőt, hiányukat éppen a racionális gondolkodás sínyli meg elsősorban. És ez nemcsak a pozitív érzelmekre érvényes: egy rossz hangulat vagy hirtelen düh javíthatja gondolkodásunk minőségét, és akár az üzleti döntéshozatalban is segíthet.
Mérő László új könyve az érzelmek új szemléletéről szól. Megismerkedhetünk az érzelmek szerkezetéről, meg­tudhatjuk, mi az érzelmek szerepe a gondolkodásban és a gazdaságban, melyek a rosszkedv előnyei, mit jelent valójában az érzelmi intelligencia, s végül sétát tehetünk az érzelmek állatkertjében.

A könyv rendkívül jól felépített; Mérő lászló mind a könyv felépítésével, mind a szövegezés milyenségével vezeti az olvasót. Úgy ír, hogy mint laikus elhiszem, hogy kompetens szakmai partnere vagyok, ami persze messze nem így van. Ez csak a legnagyobb tudású emberek sajátja. 

Szakmailag hiteles, s a szakmai terminológiát is úgy tudja használni, hogy nem okoz gondot a megértés és a befogadás laikus számára sem.

"Amikor a cselekvés automatikussá válik, bizonyos értelemben az egótól is mentesül.  ... Látszólag csak úgy magától megtörténik minden, te mégis összeszedettebb vagy, mint valaha."

Más szakemberek munkássága, véleménye mellett Csíkszentmihályi Mihály és flow-ja, valamint Daniel Goleman és a nagysikerű érzelmi intelligencia "tanai" is sokszor megjelennek az egyes részekben. Ne gondold azonban, hogy a szerző csak úgy átvesz a nagy elődöktől, pályatársaktól! Nem! Kiegészít, hozzáad, megmagyaráz, levezet, vagy épp' cáfol. Ez utóbbi esetben azonban mindenkor részletezi egyet nem értésének, illetve eltérő álláspontjának okát, okait is.

Bár magam "harcedzett" pszichológiai témájú könyvolvasó vagyok, mégis számos új információt szereztem a könyvből.

Magam is törekszem arra, hogy mindennapjaim során gyakrabban próbáljam előidézni a flow-t, mégis tökéletes és mindig alkalmazható módszert még Csíkszentmihályi Mihály könyvei után sem tudok.

Kezdem érteni, hogy miért. ... és kezdem érteni, hogy nem mindig kell előidézni, mert épp' abban vagyunk, csak épp' nem vagyunk tudatában. ... és kezdem érteni és belátni, hogy nem mindig a flow-állapot az, ami eredményre vezet.  

Emellett egyáltalán nem biztos, sőt, biztos, hogy nem egyetlen módszer hozza meg a kívánt eredményt. Fontos, hogy ki-ki kitapasztalhassa, hogy egyes élethelyzetekhez milyen állapot kedvező neki, illetve, hogy ezt az állapotot elő tudja-e segíteni valamivel.

Sohasem gondoltam volna, hogy vannak élethelyzetek, amikor éppen a negatív érzéseknek vagy a (nem kóros) depressziónak van pozitív hatása. Hozzászoktunk, hogy a boldogság elérésében, a boldogság állapotában nincs helye rossz és negatív érzéseknek. Pedig a boldogság elérésében rendkívül nagy szerepük van a negatív érzelmeknek is. ... és Mérő László ezt példákon keresztül be is mutatja, s olyan élethelyzeteket is felvázol, amikor ezek igen jól hasznosíthatók. A mindennapokban, a munkában, vagy akár az üzleti életben. A megoldáskeresésben, a fejlődésben, a fejlesztésben, a problémamegoldásban, pl.

"Rossz hangulatban az érvelésünk konkrétabb és erősebben irányul a külvilágra, ami általában növeli érveink meggyőző erejét. Jó hangulatban érveink gyakran túl általánosak, túl komplexek, szubjektívek, és ettől kevésbé meggyőzőek. ....... Jó hangulatban általában az összképet vesszük figyelembe és kevésbé törődünk a részletekkel."

Szóval, az "érzelemmentes", "hideg fejjel" való gondolkodás legyen inkább nyelvi eszköz, de hatékonyabbak lehetünk, ha e talajról elmozdulva igenis érzelmekkel telten, pozitív vagy negatív érzelemtöltettel gondolkodunk.

Mindezek összességében pozitív hatásait pedig érezhetjük, érzékelhetjük mind a privát életünkben, mind pedig az üzleti ügyeinkben, munkánkban. Különösen, ha mindazt, amibe Mérő László beavatja az olvasót egy olvasmányélménynél magasabb szintre, valamennyire a tudatossák szintjére tudjuk emelni. A sikerhez, a boldogságérzet fokozásához azonban ennél kevesebb is elég.

Bámulatos milyen magabiztosan ötvözi a pszichológia és a gazdaság-üzlet törvényeit, következtetéseit, mutatja be összefüggéseit és kölcsönhatásait.

Valóban egyedi a könyv: tartalmában, mondanivalójában és stílusában egyaránt.

Mérő László sokoldalúságát és rendhagyó személyiségét híven tükrözi az is, hogy ő maga "játszik" egy színházban is.

Igen, jól olvasod. :-)

Ez a darab pedig a MU Színház egyik, 2002 óta nagy sikerrel játszott darabja "Tünet Együttes: Véletlen", egy tudományos ismeretterjesztő táncjáték, amelyet 2010 októberében fiatal táncosok előadásában került (újra)bemutatásra.

A matematika és a tánc találkozása nem lehet más, csakis véletlen.

 

A könyv fülszövege, a Molyos értékelés, egyéb olvasói véleményekkel és idézetekkel itt érhető el.

Kiadó: Tericum Kiadó
Kiadás éve: 2010

Szerző: Taxina  2011.01.23. 15:47 Szólj hozzá!

Címkék: pszichológia logika tericum érzelmek mérő lászló byblos taxina

Ha nagyon akarnánk, akár botránykönyv is lehetne. Botrány a világ élelmiszergyártói, -forgalmazói, a táplálkozási szakemberek, orvosok, fitneszguruk és még sorolhatnánk kikkel szemben. Mégis, inkább olyan könyv ez, amit legalább egyszre olvasni kell mindazoknak, akiket egy kicsit is érdekel, hogy a táplálkozáson keresztül hogyan tehetők kiegyensúlyozottabbá a mindennapok.

Michael Pollan: Életadó ételeink - Túlélőkönyv fogyasztóknak

Most karácsony és újév után különösen aktuális egy kicsit elgondolkodni azon, hogy hogyan is dobjuk le azt a néhány alattomosan – és persze rajtunk kívülálló okok miatt – ránk kúszott kilókat. Arról nem is beszélve, hogy biztosan sokak újévi fogadkozásai között szerepel a fogyás, a testmozgás fokozása, illetve a természetesebb és/vagy egészségesebb étrendre való áttérés.

Helyben is vagyunk.

Ki ne tudna felidézni néhány trendet az elmúlt évek, évtizedek étkezési és fogyókúrás trendjeiből!

Manapság már akkora a „választék” az egészséges és fogyókúrás módszerek terén, mint amekkora íz és gyártóválasztékkal találhatjuk szembe magunkat a joghurtos pultnál.

Még emlékszem arra, amikor az elhízás, az egészséges táplálkozás zászlóvivője a zsír- és kalóriaszegény ételek, a „light”-ok voltak. Pl. Norbinál is. Aztán ő váltott, s a zsírral készített pacalpörkölt, meg az édességek éppúgy a fogyasztható étkek listájára kerültek, mint a zöldségek és a sovány húsok, halak. Csak nem mindegy, hogy mikor fogyasztjuk őket. Mondta.

Nem sokkal ezután vagy már ezzel párhuzamosan az Omega 3 jótékony hatásáról szóltak a hírek, reklámok, s már a háztáji tyúkok sem hagyomány tojást tojtak, hanem aranytojást Omega 3-ban gazdag tojást. Eddig is benne volt a tojásban ez az omega-izé vagy újonnan került bele?

S ha ez jó, hogy benne van, mi, akik e nélküli tojásokból készített reggelik, sütemények, galuskák fogyasztása mellett nőttünk fel, valamilyen (hiány)betegségben szenvedünk?

Bárhogyan is nézzük, a táplálkozástudomány mára már önálló tudománnyá fejlődött, így egyre nehezebb laikusként leigazodnunk benne, különösen ha tudatosan és hasznosan szeretnénk összeállítani az étrendünket.

Egyre nehezebb eligazodni ebben a világban is, különösen, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a táplálkozástudomány éppen aktuális dicshimnuszai, szupermódszerei éppúgy ki vannak téve a divat kényének, valamint a politikai és gazdasági lobbinak. Nem hiszed?

Akkor épp elérkezett a pillanat, hogy soron következő hétvégi pihenődet a Nyitott  Könyvműhely 2010 évvégi újdonságával félrevonulva töltsd.

Hidd el, megéri. ... még akkor is, ha különösebben nem fordítasz gondot  arra, hogy mit, mennyit és mikor egyél.

Michael Pollan ugyanis igencsak érdekfeszítően, "szerte- és mélyreágazóan" dolgozta fel a mindennapi betevőink mikro- és makrokörnyezetét. A nutricionizmus korának fából vaskarikáiról, népbutító áltudományos tutitippjeiről kíméletlenül lerántja a leplet, s megigézve forgatod a lapokat, hogy a kőkemény üzleti érdekek mentén kialakított tudományosnak beállított álláspontok, hogy hullanak alá az étkezésünk miatt  bennünket mérgező anyagok katlanába.

Életadó ételeink című könyv megdöbbentő felvetései mellett azonban hatékony, praktikus tanácsokkal is szolgál Pollan az olvasóknak. Persze, hisz nem ér csak kritzálni, gyerünk, elő a farbával!

 „Fogyasszon ételeket. Ne túl sokat. Főleg növényeket.” 

Pusztán ennyi lenne a  helyes táplálkozás titka? Igen is, meg nem is.

Igen, ezek a legfontosabb szabályok. Ám ezen túl nagyon nem mindegy, hogy mit eszünk, vagyis, hogy mit értünk „étel” alatt? Milyen élelmiszerek tekinthetők hasznosnak és hatékonynak, és melyek lennének a kerülendők?

De ne gondold, hogy ez is egy olyan módszer, ami megmondja, hogy ezeket edd, azokat ne. A hangsúly azon van, hogy légy körültekintőbb és igényesebb mindennapi étkeid összeállításakor, akarj többet tudni választott ételeid "múltjáról", mértékkel egyél, s tanulj meg nem bedőlni a "fitnesz", 'wellnesz", "natúr" és még kitudja mennyi hangzatos szlogennel-cimkével ellátott ételeknek.

... s ha sikerül szükség szerint módosítanod az étkezéseden, ez válik napi rutinod részévé, hát nem kell drasztikus fogyókúrákat csinálnod, mert egy-egy kicsapondás sem fog nagy kárt tenni, ráadásul nem kell örök életedre sóvárognod "persona"-non-grata, de igen ízletes életek iránt.

Mindezek után most stílszerű lenne az egészségre, annak megőrzésére apellálnom, hisz' minek a sanyargatás, ha nincs érdemi haszon. De nem teszem.

Egyrészt azért  hangsúlyoznám ezt, mert amit érdemes kivesézni az egészség témakörében, azt Michael Pollack megteszi, másrész azért, mert itt egyáltalán nincs  szó sanyargatásról. Arról van szó, hogy megtaláld magad is azokat a táplálékokat, a melyek számodra a leginkább megfelelőek - hosszú távon természetesen - az egészséged megőrzése érdekében. De a rövid távot is túl kell közben élni!

Ehelyett inkább azt hangsúlyoznám, hogy egy kedvezően, netán optimálisan összeállított táplálkozás mind mennyiségben, mind az étkezések számában, mind pedig a szükséges energiaforrások vonatkozában hozzá tud segíteni ahhoz, hogy a nap minden szakában legyen elegendő energiád ahhoz, amit csinálsz, energiatartalékaid pedig ne arra menjenek el, hogy "mérgező" anyagokat bontsanak le. 

Nem hiszed? Próbáld ki!

 Egy soron következő, mondjuk kiadós vasárnapi ebédnél tégy próbát. Legyen a menü, mondjuk, a következő (A képek csak "díszletek" :-():

  • Húsleves tésztával, netán kevés zöldséggel
  • Rántott/sült sertéshús burgonyával (hasáb, püré, stb), netán savanyúság
  • Egy szelet torta

 

 

Ezt követően hétről hétre változtass egy-egy eleme. Az első héten mondjuk a burgonyát salátamixre, a másodikon a tortát pl. 1-2 gombóc fagyira, a harmadikon változtasd meg a tészta-zöldség arányt a levesben, aztán pedig pl. a húst rántott/sült verzió helyett grillezve próbáld. (S ha valamit nem szeretnél ezekből, hát cseréld ki olyanra, amit szeretsz és könnyebb, mint az általam javasoltak.) 

 

 … és figyeld meg, hogy étkezés után hogyan alakul a vitalitásod.

Michael Pollan könyve igazi telitalálat. A táplálkozástudomány kusza őserdeiben rendet vág még a járatlan olvasóknak is, miközben tudományos igényessége miatt a szakemberek számára is izgalmas és értékes olvasmányt kínál, s mindezt humoros stílusban.

 

 

A könyv fülszövege, a Molyos értékelés, egyéb olvasói véleményekkel és idézetekkel itt érhető el.

Kiadó: Nyitott Könyvműhely
Kiadás éve: 2010
Fordító: Kelemen László
Eredeti cím: In Defense of Food - An Eater's Manifesto

Szerző: Taxina  2011.01.21. 07:47 Szólj hozzá!

Címkék: táplálkozás életmód nyitott könyvműhely byblos taxina

 

Gondoltál már arra, hogy a történetekben szereplő „jó fiú(k)” és a „rossz fiú(k)” ugyanolyan emberek, mint mi? Még az alvilágiak és a szervezett bűnözésben ügyködők is.

John Le Carré: A mi emberünk

Agave Könyvek


Az Agave Kiadó 2010. novemberében jelentette meg a kémregény irodalom egyik legismertebb alakja, John le Carré legújabb alkotását „A mi emberünk” címmel.

Ha valakit a BBC az „50 legnagyobb brit író 1945 óta" „társaság” tagjává választ (2008) vagy  a’60-as évek óta folyamatosan megjelenő újabb és újabb munkáiból már tizet is megfilmesítettek, az az író bizonyosan nem ír rosszat vagy rosszul.

Nos, e téren nem vesz zsákbamacskát az, aki bizalmat szavaz a „A mi emberünk” című regénynek.

Ám ha a szokásosnak tekinthető kémsztori vonulatra számít, nos, akkor csalódni fog.

De John Le Carréból kiábrándulni biztosan nem fog.

Nagy-Britannia a válságban vergődik, miközben egy fiatal (Gail és Perry), baloldali érzelmű oxfordi tanár ügyvéd barátnőjével a Karib-tengeren nyaral, Antigua szigetén. Egy véletlennek köszönhetően megismerkednek egy orosz milliomossal, Gyimával, akinek nemcsak szemtelenül drága, gyémántokkal kirakott karórája, felesége és két gyereke van, hanem a sziget egy része is az övé. A férfiról hamarosan kiderül, hogy orosz bűnözői körök könyvelőjeként tett szert hatalmas vagyonára, és cserébe egy nyugalmas, új életért mindent el akar mondani az angol hírszerzésnek. Az angol pár segít neki felvenni a kapcsolatot a megfelelő körökkel, ám az orosz milliomos saját és családja sorsát bukott kémek, pénzéhes politikusok és elvetemült bankárok kezébe helyezi.

John Le Carré legújabb regényében a szervezett bűnözés, a nemzetközi pénzügyi körök és a politika világának összefonódásait mutatja be meggyőző erővel és sodró lendülettel.

Az off-shore cégek és a pénzmosás világa, mindig jó alapsztorit kínál, s az, hogy mit hoz ki az író belőle, ez pusztán az ő írói fantáziavilágának és író képességeinek függvénye. John Le Carré regényének azonban nem várt csavart ad az az ábrázolásmód, amelyet az író választott.

Korábban egy-egy könyv olvasásakor vagy film nézése során belegondoltál már abba, hogy a „jó fiú(k)” és a „rossz fiú(k)” ugyanolyan emberek, mint azok akik olvassák vagy nézik a történeteket?

Én biza’, soha nem méláztam még el rajta, hogy e sztorik figuráinak, a történetben szereplő körülményeken túl, vajon milyen a családi hátterük, szoktak- e veszekedni a szerettükkel, jól tanul-e a gyerek, a tizenéves lánya átesett-e már a tűzkeresztségen a barátjával, milyen gyakran látogatja az elvált szereplő a gyermekét, s még lehetne sorolni.

Most ez is megtörtént. Elméláztam.

E történetben ugyanis a cselekmény része az is, hogy részletesen megismerkedjünk Gyima családjával, múltjával, jelenével, de ugyanígy betekintést nyerünk a hírszerzés embereinek világába is. Az emberi világot.

Amikor a "maffiózó" is esetlen időnként és sérülékeny, amikor egy több millió dolláros átutalás és az éppen aktuális láb alatt lévő emberke meggyilkolására adandó megbízás között fontos megtudni, hogy mit olvas a mindig szomorú unokahúg. ... és ugyanígy bepillantást nyerünk a három hírszerző életébe is.  … mert ők is emberek.

S a két tábor között ott van Gail és Perry, a „közvetítők”, akiknek az életében éppúgy megvannak a kérdések, dilemmák, mint a többiekében, ám mégis ők a legemberibbek, leginkább földön járók a történetben, s számomra a legszimpatikusabbak.

Gyima és az angol hírszerzés „közeledése” egymáshoz, hogy Gyima és családja áttelepülhessen Angliába, úgy vélem csak a kerettörténet. John Le Carré legújabb regénye éppen ezek miatt rendhagyó kémregény. Az igaz hangsúly a szereplőkön van. Azon, hogy ők is emberek. Ők is a mi világunkból valók. Ők is emberből vannak.

A könyv fülszövege, a Molyos értékelés, egyéb olvasói véleményekkel és idézetekkel itt érhető el.

Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2010
Fordító: Falvay Dóra
Eredeti cím: Our Kind of Traitor

Szerző: Taxina  2011.01.17. 21:26 Szólj hozzá!

Címkék: krimi szervezett bűnözés john le carré byblos taxina agavekönyvek

Mit tudnak a francia a nők, amit mi nem?

Biztos, hogy többet tudnak?

...vagy csak mi vagyunk vakok?

Mireille Guiliano: A francia nők nem híznak

Athenaeum Kiadó 

Tényleg le lehet fogyni a pezsgőtől? Kenyér, bor és csokoládé - lehet bűntudat nélkül vétkezni? Ez az étvágygerjesztő, szemléletmód-alakító könyv, amely humoros és bölcs tanácsokkal, követhető és meggyőző érvekkel hat a női szívekre, nem hétköznapi diétásrecept-gyűjtemény, nincsenek benne táblázatok, kalóriaszámítások, hiszen nem azt feszegeti, hogy mit tilos ennünk, hanem, hogy mit kell feltétlenül - bár mértékkel - kipróbálnunk. A mű olyan női titkokba avat be bennünket, hogy miként legyünk boldogok és soványak úgy, hogy még az élvezeteket is halmozzuk. Mireille szerint a szigorú diéták nem tarthatnak örökké, hiszen az állandó kalóriaszámolgatás előbb-utóbb az agyunkra megy, és még a súlyfelesleg is visszatér. Aki nem szeret órákat tekerni a szobabiciklin, az vegye fel a legdrágább körömcipőjét, ne használja a liftet, menjen gyalog a munkahelyére, és táplálkozzék változatosan, kis adagokkal, legfőképpen pedig élvezze az életet. Mireille Guiliano, ez az elegáns, vékony (!) francia hölgy sommelier-k, séfek és étteremvezetők között nevelkedett, és lett elismert pezsgőszakértő. A Sorbonne-on végzett, több nyelvből fordítói- és tolmácsképesítéssel is rendelkezik, jelenleg a Reimsben üzemelő, jó nevű Veuve Clicquot pezsgőüzem igazgatója. A világpolgár "gasztroguru" könyve 30 ország nőolvasóit szabadította meg testi-lelki súlyfeleslegétől. Bon appétit!
 
*     *     *
 
Neked is súlyfelesleged van?
Talán kevesebbet kéne enned, nem!?!
Sportolsz eleget (vagy egyáltalán)?
Kocsi és lift?
Meg dorbézolás tömény alkohol kíséretében?
Elég változatos az étrended?
Szoktál nassolni?
Kevés az időd és inkább mirelit, mint főt?
Egyedül eszel, ezért hanyagolod a tálalást?
Könnyebb a zsupsz a fotel elé, be a tévét és kellemeset a hasznossal vacsi és híradó (vagy más) együtt, fele idő alatt?
 
 
No, arra azért ne számíts, hogy mire elolvasod a könyvet, addigra felesleges kilóid olvadozni kezdenek vagy el is tünnek.
De tulajdonképpen a fenti kérdésekre kaphatsz válaszokat rendkívül kifinomult formában Mireille Guiliano, egy ízig-vérig nőies üzletasszony, topmenedzser tollából rendkívül kifinomult formában, amikor a boldogabb táplálkozáshoz kiinduló pontnak tekinthető, hogyan is élsz, mit is eszel önvizsgálat részt olvasod.
Majd amikor a válaszok jönnek, vagyis hogy mit tennének a francia nők a helyedben, akkor rádöbbenhetsz, hogy a válaszok nem is elrugaszkodottak, teljesen logikusak, sőt Te magad is tisztában vagy vele, hogy ezeket kellene tenned, csak épp' rutinná kellene fejlesztened.
Csak az első lépést kellene megtenni, s utána lépésről lépésre haladni, mint bármi másban az életben. Vagyis mindezen "közismert jó tanácsok" megvalósítása is rajtad múlik.
 
De a lényeg!
A francia nők sohasem fogyóznak és nem hagynak ki (cserélnek ki) soha semmit a receptből csak azért, hogy light-os  legyen kalóriailag.
A francia nők nem sportolnak, más módon adják meg a testüknek a mozgásigényt.
A francia nők mindent élvezettel tesznek, legfőképp az étkezést és ennek során élvezik az ízeket.
 
Háááát, igen!
Van még mit tanulnunk. De nem lehetetlen.
Persze nagyon könnyű arra fognunk, hogy a szerzővel ellentétben mindeket nem vet fl a pénz és nem olyan körökben morgunk. Mindeközben magunk is tisztában vagyunk vele, hogy a dolgok megváltoztatásához, élvezetesebbé tételéhez sokszor semmi köze a pénznek.
Csak meg meg kellene végre próbálnunk. 
... és Te is meg tudod csinálni.
 
Gondoltál már valaha arra, hogy egy szimpla vajas kenyér és sokkal ínycsiklandozóbb, ha egy kis sáfránnyal és/vagy bazsalikommal meghinted, díszíted, mint natúr?
 
Sokszor nem is kell sok és különleges ahhoz, hogy a megszokottat kívánatosabbá, élvezetesebbé tedd.
Hát akkor miért ne tennéd meg?
Magadért!
Azért mert megérdemled!
 
Ebben a könyvben pedig sok-sok ötleted, receptet fogsz találni mindehhez.
 
  

A könyv fülszövege, a Molyos értékelés, egyéb olvasói véleményekkel és idézetekkel itt érhető el.

Kiadó: Athenaeum Kiadó
Kiadás éve: 2006
Fordító: Csáki Judit
Eredeti cím: French Women Don't Get Fat - The Secret of Eating for Pleasure

Szerző: Taxina  2011.01.14. 21:38 Szólj hozzá!

Címkék: életmód athenaeum byblos taxina mireille guiliano

Mint összevissza puzzle-darabokból kirajzolódó kép, úgy  állnak össze előttünk Gavalda története szereplői életének mozaikjai egységes és egész képpé.

Anna Gavalda ismét egy „12 egy tucat” élethelyzetből kanyarintott egy kellemes, szórakoztató, elgondolkodtató délutáni olvasmányt.

Anna Gavalda: Kis kiruccanás

 


Aki kezébe veszi a Kis kiruccanás című könyvet, ne számítson fordulatos történetre. Gavalda különben sem olyan.

Most is, mint máskor, elindít egy szálat, amelybe sok-sok egyéb szál csatlakozik be. S mire a könyv végére érsz, napnál világosabban látod, hogy az elindított szál semmi. Azok a valamik, amelyek aztán ebbe belefutnak.

...mert belefutnak, mert minden szál összefut előbb-utóbb. ... mert a föld gömbölyű, ahogy ezt már Katona Klári is megénekelte.

 

Nem tudom hányszor tettem meg életemben 3-4 órás utazás, 1-2 napos kirándulást, de sohasem, jutott eszembe, hogy mennyire alkalmas egy-egy ilyen kiruccanás az elmélkedésre, az emlékek felelevenítésére. Gavalda most tanúbizonyságát is adja ennek.

Cselekményleírást tartalmaz!

Simon, Garance és Carine esküvőre indulnak autóval. Simon és Garance testvérek, Carine pedig Simon felesége.

Később Lola, Simon és Garance testvére is csatlakozik hozzájuk az út további részére.

Az út során beszélgetnek, emlékeket elevenítenek fel. Carine már az elejétől kezdve érezhetően más mentalitású, gondolkodású. Egy kicsit (nagyon) kilóg közülük, ami kissé ellenséges hangulatot eredményez kettejük – Carine és Garance -, illetve hármójuk – Carine Garance-szal és Lolával szemben – között.

A testvérek között azonban hihetetlen összhang és harmónia érződik. No és egy kis hiányérzet. Ugyanis négyen testvérek, de Vincent nem tud részt enni az esküvőn. Majd elmesélik neki.

Node, hamarosan megérkeznek, és aztán kezdődhet a banzáj.

… és az esküvő a három testvér nélkül kezdődik meg. A hiányérzet ugyanis kiteljesedett, s ők úgy döntöttek, hogy esküvő helyett meglátogatják a negyedik testvért.

… és milyen jól tették.

Már az elején is jó volt olvasni a két testvér beszélgetését, évődését, viccelődését. A harmadik csatlakozása kiegészítette a képet. Úgy, amikor az elemek egésszé állnak össze. Persze mindez csak addig tűnik egésznek, amíg meg nem tudod, hogy valójában négyen vannak. Ekkor már az olvasóban is űr tátong, s lelke sikít az utolsó elem után.

S mikor végre együtt lesznek, akkor tényleg eggyé, egésszé válnak. Minden puzzle darabka a helyére került. Nem csak a történetben. Szinte érzékelhető a sorokon át, amint a testvérek is kiteljesednek azáltal, hogy ismét mind a négyen együtt vannak.

Egy igazi „Egy mindenkiért, mindenki egyért!” milliőt teremtett ez a négy szereplő.

Ami egyedül megoldhatatlan feladatnak tűnik, együtt pehelykönnyű teherré válhat.

A mosoly és a nevetés pedig sokkal ízesebbé és édesebbé.

Mert a föld gömbölyű! S ez így nagyszerű!

 

Igazi felüdülés volt ismét Gavalda finoman fanyar humora, a szereplők sokszínűsége, a lágy vonalvezetés.

Hihetetlen természetességgel ír Gavalda. Nem tudom, hogyan csinálja, de nekem nagyon bejön.

Néha – töményebb vagy kevésbé érdekfeszítő olvasmányok során/után – belül a lelkemben már-már ordítok: Gavaldát akarok!

 

Kedves Írónő!

Ha lenne olyan kedves újabbakat írni, megköszönném…… 

 

A könyv fülszövege, a Molyos értékelés, egyéb olvasói véleményekkel és idézetekkel itt érhető el.

Kiadó: Magvető Kiadó
Kiadás éve: 2010
Fordító: Tótfalusi Ágnes
Eredeti cím: L'Échappée belle

 

Szerző: Taxina  2011.01.01. 15:08 Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása