Mint összevissza puzzle-darabokból kirajzolódó kép, úgy  állnak össze előttünk Gavalda története szereplői életének mozaikjai egységes és egész képpé.

Anna Gavalda ismét egy „12 egy tucat” élethelyzetből kanyarintott egy kellemes, szórakoztató, elgondolkodtató délutáni olvasmányt.

Anna Gavalda: Kis kiruccanás

Aki kezébe veszi a Kis kiruccanás című könyvet, ne számítson fordulatos történetre. Gavalda különben sem olyan.

Most is, mint máskor, elindít egy szálat, amelybe sok-sok egyéb szál csatlakozik be. S mire a könyv végére érsz, napnál világosabban látod, hogy az elindított szál semmi. Azok a valamik, amelyek aztán ebbe belefutnak.

...mert belefutnak, mert minden szál összefut előbb-utóbb. ... mert a föld gömbölyű, ahogy ezt már Katona Klári is megénekelte.

Nem tudom hányszor tettem meg életemben 3-4 órás utazás, 1-2 napos kirándulást, de sohasem, jutott eszembe, hogy mennyire alkalmas egy-egy ilyen kiruccanás az elmélkedésre, az emlékek felelevenítésére. Gavalda most tanúbizonyságát is adja ennek.

Cselekményleírást tartalmaz!

Simon, Garance és Carine esküvőre indulnak autóval. Simon és Garance testvérek, Carine pedig Simon felesége.

Később Lola, Simon és Garance testvére is csatlakozik hozzájuk az út további részére.

Az út során beszélgetnek, emlékeket elevenítenek fel. Carine már az elejétől kezdve érezhetően más mentalitású, gondolkodású. Egy kicsit (nagyon) kilóg közülük, ami kissé ellenséges hangulatot eredményez kettejük – Carine és Garance -, illetve hármójuk – Carine Garance-szal és Lolával szemben – között.

A testvérek között azonban hihetetlen összhang és harmónia érződik. No és egy kis hiányérzet. Ugyanis négyen testvérek, de Vincent nem tud részt enni az esküvőn. Majd elmesélik neki.

Node, hamarosan megérkeznek, és aztán kezdődhet a banzáj.

… és az esküvő a három testvér nélkül kezdődik meg. A hiányérzet ugyanis kiteljesedett, s ők úgy döntöttek, hogy esküvő helyett meglátogatják a negyedik testvért.

… és milyen jól tették.

Már az elején is jó volt olvasni a két testvér beszélgetését, évődését, viccelődését. A harmadik csatlakozása kiegészítette a képet. Úgy, amikor az elemek egésszé állnak össze. Persze mindez csak addig tűnik egésznek, amíg meg nem tudod, hogy valójában négyen vannak. Ekkor már az olvasóban is űr tátong, s lelke sikít az utolsó elem után.

S mikor végre együtt lesznek, akkor tényleg eggyé, egésszé válnak. Minden puzzle darabka a helyére került. Nem csak a történetben. Szinte érzékelhető a sorokon át, amint a testvérek is kiteljesednek azáltal, hogy ismét mind a négyen együtt vannak.

Egy igazi „Egy mindenkiért, mindenki egyért!” milliőt teremtett ez a négy szereplő.

Ami egyedül megoldhatatlan feladatnak tűnik, együtt pehelykönnyű teherré válhat.

A mosoly és a nevetés pedig sokkal ízesebbé és édesebbé.

Mert a föld gömbölyű! S ez így nagyszerű!

Igazi felüdülés volt ismét Gavalda finoman fanyar humora, a szereplők sokszínűsége, a lágy vonalvezetés.

Hihetetlen természetességgel ír Gavalda. Nem tudom, hogyan csinálja, de nekem nagyon bejön.

Néha – töményebb vagy kevésbé érdekfeszítő olvasmányok során/után – belül a lelkemben már-már ordítok: Gavaldát akarok!

Kedves Írónő!

Ha lenne olyan kedves újabbakat írni, megköszönném…… 

A könyv fülszövege, a Molyos értékelés, egyéb olvasói véleményekkel és idézetekkel itt érhető el.

Kiadó: Magvető Kiadó
Kiadás éve: 2010
Fordító: Tótfalusi Ágnes
Eredeti cím: L'Échappée belle