Ljudmila Ulickaját lehet szeretni és lehet nem szeretni. Egy biztos, Ulickaja meghatározó szereplője a napjaink irodalmát markánsan alakító szerzőknek.

Ljudmilla Ulickaja: Elsők és utolsók

Magvető Kiadó

Aki ismeri és szereti Ljudmila Ulickaja regényeit, válogatott elbeszélései kötetében is megtalálja mindazt, ami a világhírű orosz írónő művészi világát jellemzi: a fordulatos, helyenként bizarr cselekményt, a meghökkentő egyéni sorsokat, a szövevényes családi viszonyokat, a csipkeszerűen míves környezetábrázolást, a finom irodalmi és kultúratörténeti párhuzamokat. Az elbeszélések hősei átfogják az egész orosz társadalmat a félkegyelmű koldustól a társadalmi kiváltságokat élvező, magasan kvalifikált értelmiségiig, a világra eszmélő kisgyerektől a haldokló aggastyánig, az apácalelkületű elvált nőtől a szenvedélyes szerelemre vágyó, magányos homoszexuálisig. A történetek együttérzést váltanak ki vagy ironikusak, könnyeket fakasztanak vagy nevetésre ingerelnek, de sosem akarják megmondani az „igazságot”: a szerző az értelmezést az olvasóra bízza. Ljudmila Ulickaja, a „szoknyás Csehov”, a csak rá jellemző stílusával, egyéni látásmódjával egyetemessége mellett a kisprózájában is a legnemesebb orosz irodalmi hagyományok folytatója. 

Féltem Ulickajatól. Őt nem lehet félvállról venni. Nem metróolvasmány ez a könyve sem, pedig az egyes elbeszélések hosszát tekintve ideális lehetne utazáshoz. Nem lehet falni a történeteket. Hozzá, a műveihez hangulat kell. Oda kell figyelni arra, amit ír, oda kell figyelni arra, ahogyan ír. Be kell iktatnunk szüneteket. El kell merengenünk az olvsottakon. Ülepednie kell az olvasottaknak.

Ulickaja hihetetlen természetességgel vezeti az olvasót a történetek során a mondatokon át. Nincsenek felesleges szavak, vagy mellékmondatok. "Csak" annyi szó van, amennyi ahhoz kell, hogy a történet láncszemei észrevétlenül egymásba kapcsolódjanak, hogy a szereplők, a környezet megelevenedjen az olvasó képzeletében.

Féltem Ulickajatól. Féltem attól, hogy nagyon orosz lesz. Az is. De nem tolakodóan, nem erőszakosan. Leíróan, érzékletesen. Hétköznapi szereplőkről, hétköznapi helyzetekről. Hol szívszorongatóan, hol ütősen, hol elgondolkodtatóan, hogy simogatóan.

Nem véletlenül elismert és népszerű az írónő az olvasók  és az irodalmi berkekben egyaránt.

22 elbeszélést gyűjtött három fejezetbe, de egy kötetbe az írónő. A történetek bár önállóak, mégis egybekapcsolódnak hébe-hóba. Egy-egy elbeszélésben megjelennek más történetek, vagy akár Ulickaja más művei szereplői is. Ők inkább bensőségesebbé teszik a novellafűzéreket, semmit nehezítenék a befogadást az összefüggések szükségszerű keresése okán.  Persze néhány történet kapcsolódik egymáshoz, mégis a történetek alapvetően önmagukban is megállják a helyüket.

"Minden ember meghatározott feladatokat kap, amelyeket feltétlenül meg kell oldania, és a felsőbb hatalmak, az angyalok és egyebek, meg egyidejűleg az itteni, földi mesterek is segítenek e feladatok megoldásában. "(A vadállat c. novella)

Ulickaja feladata az, hogy megmutassa a világ többi részének az orosz milliő mindennapjait  regényein, elbeszélésein keresztül.  Ő pedig kiválóan teljesíti a rá kirótt feladatot. Kisebb elbeszélésekben vagy hosszabb regényben, de mindenképpen érzékletesen, szemléletesen, ékesen és mívesen  ír mindarról, amit tollvégre érdemesnek ítél.

A könyv fülszövege, a Molyos értékelés, egyéb olvasói véleményekkel és idézetekkel itt érhető el.

Kiadó: Magvető 
Kiadás éve: 2010
Fordító: Goretity József