Philip K. Dick – Az ember a fellegvárban
Hugo-díjas regény!?
Én csak egyszerű olvasóként szerettem volna elolvasni a regényt, melyhez a szerző Csúszkáló valóságok c. könyve adta a kedvet.
Maga az író úgy írt regényéről, mint egy vízió, melyben eljátszik a gondolattal, hogy Németország és Japán lett a II. Világháború győztese. Ez a vízió olyan látványosra sikeredett, hogy amikor lehetőségem volt felvettem a könyvet és amíg vége nem lett, nem tettem le.
Nagyszerű és egyben csalódást okozó. Mivel szakmai szemmel nem tudom nézni a könyvet, így lelkes amatőrként azt kell mondanom, hogy olvastam már jobbat is. Ha ez lett volna az első könyv a szerzőtől, amit olvasok, azt mondanám: kiváló. De mivel első könyvként „A titán játékosai-t” olvastam, azt mondom a titán jobban tetszett.
A szövegből kiemelni semmit sem tudok, mert nem találtam benne semmi olyat, mely kiemelkedett volna a nagyszerű, de véleményem szerint átlagosan kivitelezett sztoriból.
Több karakteren keresztül szalad végig a cselekmény a könyvön és a végén az egyedi szerepek összefonódnak és értelmet nyernek.
Németország a vezető nagyhatalom, Japán pedig a csatlósa, akit az uralma alá akar hajtani, mint a föld többi részét. Azok a nevek határozzák meg a világpolitikát, melyeket legszívesebben elfelejtenénk: Goebbels, Hitler.
Hol van már a Holocaust? Most már az Afrika holocaustnak is vége van. Mindenki üldözött, aki nem illeszkedik be a rendszerbe, aki nem fogadja el a náci eszmét. Ez lett a világból.
Még a demokrácia őshazája is idegen igában vergődik. Japán és a Náci Németország uralkodik rajta. Ez lenne Amerika, ahol történetünk játszódik.
Nem tudni miért, nem tudni hogyan, de létezik egy könyv, egy könyv mely leír egy világot, melyben Nácik és a Japánok a múlté. Minden másképp történik, mint ahogy a szereplők megélik mindennapjaikat. Hogy ez a világ létezik, vagy a könyvíró csak szabadjára engedte a fantáziáját?
Mr. Tagomi belekóstolt ebbe a világba, ami váratlanul érte és személy szerint neki nem tetszett. Hogy miért? Mert ebben a világban ő nem az egyik vezető nagyhatalom felsőbbrendű állampolgára, hanem egy japcsi az USA-ban.
Személy szerint azt vártam a könyvtől, hogy a két világ különbségeit érzékelő emberek érzéseiről, véleményükről és a közöttük lévő kontrasztról sokkal többet kapok, de sajnos nem ezt kaptam. Cserébe egy olvasható, könnyen fogyasztható, de azért bizonyos helyzetekben elgondolkodtató nem túl rövid, de nem is hosszú regényt kaptam. Annál érdekesebb a könyv, hogy ne lehessen egyhuzamban elolvasni, mert olvastatja magát. A figyelmet nem engedi elkalandozni.
Az Agave-ban megint nem csalódtam.
Helyesírási hibák? Mivel már eltelt pár nap, hogy olvastam a könyvet nem jut eszembe egy sem, valószínűleg azért, mert szarvashiba biztosan nincs a könyvben. Egyébként átlátható, nem zsúfolt oldalak, kulturált kivitelezés jellemzi a könyvet.
A könyv fülszövege, a Molyos értékelés, egyéb olvasói véleményekkel és idézetekkel itt olvasható.
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2010
Fordító: Pék Zoltán
