irracionalitás.jpgMi lenne, ha az orvosod regresszió analízist végezne, s annak eredménye alapján döntené el, hogy milyen gyógyszert írjon fel a betegségedre, milyen kezelést rendeljen neked? Mit szólnál, ha a jövőben a munkatársak keresése és kiválasztása kizárólag informatikailag támogatott kiválasztási módszerekkel történne, nélkülözve minden személyes találkozást, s csak az első munkanapodon találkozhatnál a leendő munkaadóddal, munkatársaiddal?

Stuart Sutherland: Irracionalitás

Noran Libro Kiadó

Kissé furcsa, már-már „sci-fi”-sztikus a gondolata is mindennek, hiszen mindkét területen fontos a személyes kapcsolat, a kommunikáció, a közvetlen tapasztalatok, benyomások figyelembe vétele ahhoz, hogy úgy gondoljuk, helyes döntést hozzunk a beteg gyógyulása, vagy épp a vállalati közösség, a mindkét fél számára hatékony munkavégzés érdekében.

Pedig ha valami nem irracionális, akkor a fentiek megvalósítása nem lenne az. A döntési mechanizmus ugyanis annál hatékonyabb lehet, minél nagyobb mértékű a racionális alapokra felépíthető döntési rész. A racionalitás analóg párja pedig ez esetben a matematika, pedig e könyv elolvasásáig a matematikát sohasem szemléltem a racionalitás alaptantárgyaként.

De nézzünk egy másik példát. Régóta szeretnénk megnézni egy színdarabot, s végre sikerült is két jegyet szerezni rá. A színház előtt jövünk rá, hogy a jegyeket otthon felejtettük. Mint a pénztárnál kiderült, két előre megrendelt jegyet nem vettek át, s felajánlják, hogy ezeket megvehetjük. Megvesszük?

Esélyes, hogy ez a két jegy ottmarad, nem a miénk lesz. De miért? Mert az általános emberi logika egy ilyen – hasonló – helyzetet akként kezel, hogy a színház kétszer annyiba kerülne nekünk, mint amennyit ér, hiszen kétszer vásároljuk meg a jegyeket. Pedig nem. A racionális gondolkodás mentén egy ilyen szituációban az otthon hagyott jegyek költsége elveszett költség; nincs mit kezdeni vele. Az újabb jegyek megvásárlásával pedig éppen annyit fizetünk a színházjegyekért, mint tenné bárki más. Vagyis, ha egyszer már akként döntöttünk, hogy ennyi pénzért megéri nekünk, hogy láthassuk a darabot, akkor a lefoglalt, de a ki nem váltott 2 jegy lehetőség kellene, hogy legyen számunkra, nem pedig többletköltség. Ha többletköltségnek tekintjük, akkor az irracionalitás csapdájábaesünk.

Persze az élet összetettebb, nem fekete-fehér-igen-nem játék, s egy-egy döntsünk során is számos tényező lehet, amely befolyásolni tudja, hogy milyen döntést hozzunk. e tényezők pedig egyedileg és összességében is oly módon befolyásolhatják a döntéshozatalokat, hogy az egyébként jónak, megfelelőnek gondolt döntésről könnyen kiderülhet, hogy minden racionális körülmény ellenére irracionálisan döntünk.

Stuart Sutherland külföldön már több kiadást is megért Irracionalitás című könyve 22 fejezetbe csoportosítja az irracionalitás potenciális tényezőit. Fejezetenként mutatja be pl., hogyan jutunk irracionális döntésre, ha engedelmességre vagy konformitásra törekszünk, mennyiben térítik el potenciálisan racionális döntéseinket érzelmeink vagy megérzéseink kudarca, vagy épp az, ha túlzott magabiztosságra törekszünk. Sutherland nem csak a példákat tárja elénk, hanem instrukciókat is ahhoz, hogy hogyan kerülhetjük el ezeket a helyzeteket.

A példák szemléletesek, részletesek és igen elgondolkoztatóak.

… és még inkább elgondolkoztató az egész könyv, ha arra gondolunk, hogy a közgazdaság tanai arra a feltételezésre épülnek, hogy a döntéshozók (fogyasztók, vállalatok, stb.) racionális döntéseket hoznak….

Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, óhatatlanul is Aronson Társas Lény c. klasszikusa jutott eszembe. Aztán ezt a gondolatot néhány fejezet után teljesen átvette maga a könyv, s önálló helyet vívott ki magának gondolataimban. Olyannyira, hogy valószínűleg „többször-olvasós” lesz. Nagyszerű könyv, csak ajánlani tudom mindenkinek, aki érdeklődik a pszichológia iránt vagy szívesen ismerné meg döntésmechanizmusunk csapdáit és a csapdák elkerülésének lehetőségeit.

Érdemes a könyvet úgy olvasni, hogy időt hagyunk magunknak arra, hogy átgondoljuk az olvasottakat, beleillesszük mindennapjainkba, korábbi döntéseinkre visszagondoljunk.

A fejezeteket akár sorrendtartás nélkül, pl. személyes érdeklődésünk szerint váltogatva is olvashatjuk. A feldolgozást segíti a fejezetek végén található összefoglaló néhány pont, a tanulság is.

A könyv igen igényes kivitelű küllemében és a belső tartalom tekintetében is. Bár személy szerint olvasóbarátabbnak találom a tagoltabb, nem egybe-szöveg leírásokat, de mégis, ezt a könyvet olvasva ez nem volt zavaró. Ami viszont kissé zavaró volt, hogy a fejezetek sorszámozása nem konzisztens minden tekintetben. A fejezetek elején és a jegyzeteknél jól nyomon követhetőek a hivatkozások, de ha pl. visszautal a leírás egy korábbi, mondjuk a tizenegyedik fejezetben már érintett, vizsgált körülményre, tényre, akkor számolgatni kell, hogy melyik témában is volt az. A tartalomjegyzékben ugyanis nem számozottak a fejezetek, csak a fejezetcímek szerepelnek.

A könyv fülszövege, a Molyos értékelés, egyéb olvasói véleményekkel és idézetekkel itt olvasható.

Kiadó: Noran Libro
Kiadás éve: 2012

Szerző: Taxina  2012.11.04. 16:04 Szólj hozzá!

Címkék: pszichológia matematika Noran Libro tudományos ismeretterjesztő

A bejegyzés trackback címe:

https://byblos.blog.hu/api/trackback/id/tr854888685

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása